Régi elméletem most is megerősítésre került, mi szerint azok az emberek többet vagy többször érdeklődnek hogylétünk felől, akikre talán nem is számítanánk. Ezen tény a napokban is megerősítésre került, s mindezt azon történésből adódóan mondom, hogy kellemes perceket töltöttem a kórházban. Nem történt semmi nagy dolog, sajnálatmentességet is kérnék ezzel egyetemben, csupán muszájból történt némi késelés. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy vannak ugyebár a családtagok meg a közelebbi barátok, ismerősök s mégis azt kell mondanom, némelyikükben megint csalódtam. Na mindegy. A törődés mindenkinek jól esik, legyen ez pici bátorítás vagy bármi fajta pozitív motiváció arra, hogy az adott esemény, ami nem olyan kellemes hamar el fog múlni és minden rendeben lesz...akit vártam volna egy telefonhívás erejéig, az nem jött..., akit nem vártam, az jött...furi.
Nem kívánom elmesélni az egészségügy zalai szépségeit, mert olyan pipa vagyok tőle, hogy nem tudnék szépen fogalmazni a témában. Inkább hagyom a fenébe. Beszélnék inkább másról, mondjuk