???

Nagy lendülettel fogalmazódott meg bennem a gondolat: blogolni kellene. Ám mire nekiálltam és elindult a kezem az első billentyűkön rájöttem, nincs is kedvem írni egy betűt sem. Talán a nemrég ért "szívbemártogatósdi" ami elég kellemetlenül jött ki így anyák napján... na mind1. Nem merülök sajnálkozásba, attól úgysem változik meg semmi. 

Régóta nem írtam erre a felületre, talán abba is hagyom az egészet, mert semmi értelmét nem látom. Megjegyzés a leírtakhoz nincs, visszajelzés kevés, nem hiszem, hogy valakinek is szüksége van arra, hogy az életemről olvasson. Eleinte úgy éreztem magamon könnyítek azzal, ha leírom a gondolataim, de a legjobb, ha megtartom magamnak. Egyébként semmi bajom, nem vagyok letargiás sem depressziós, ugyanolyan napom volt mint mostanában bármikor. Nincs önsajnálat, sem hiszti, egyszerűen úgy érzem tök fölösleges közölni olyan dolgokat, amik személyesek, belőlem jönnek, az életem olyan mozzanatait tartalmazza, melyek megosztásáról csupán a pillanatnyi hangulat és érzésvilágom dönt. Abszolút spontán gondolatok ezek... irányítatlanul, csapongóan és csupán közlési szükségletem kielégítése céljából jönnek elő. Csak már nincs miért. Reakciók és vélemények nélkül felesleges leírni. Hát ennyi. Lehet, hogy ez az utolsó írásom... mert kinek írjak? S miért?