Húsvétoló

Gyorsan elteltek azok a napok, amikre a hét elején még annyit vártam. Ez is bizonyítja, hogy nem visszafelé folyik az idő, hanem előre. Bár azt gondolom jó lenne néha visszapörgetni némely időszakot vagy 1-2 napot és újra átélni. Csak nem kívánságműsor az élet sajna, menni kell tovább...

Újabb pörgős melós héten vagyunk túl, az irodában csodálkozva fogtam fel, hogy kevesebben tértek be hozzánk mint vártuk. Sajnos ez azért is rossz mert a teljesítményünk a beérkező ügyfelek számától függ és mivel ilyen kevesen voltak, nem született meg az az eredmény, amit szerettünk volna. Így aztán eléggé félek a hónap utolsó 4 munkanapjától, szerintem nagy nyomás lesz felettünk a százalék érdekében. :(

Tegnapelőtt vidáman ébredtem, én nagyon szeretem az ünnepekre való készülődést... tojásfestés, sonkafőzés, palacsintasütés buzgalma áramlott az ereimben, nem beszélve arról, hogy közben még méteres kalácsot is sütöttem. Imádom ezt a sütés-főzés feelinget, olyan gondoskodás-érzetem van tőle és ez olyan jó! Egyébként Samu most is itt kucorog az ölemben, csak szegénynek nincs túlzottan nagy helye nálam, mert nem tudok gépelni tőle és mindig odébb kell löknöm kicsit. Első húsvétunkat töltjük együtt párommal itt a kis városban, nekem nagyon fura megmondom őszintén. Mármint, hogy nem a megszokott programot kell végig élnem. Tegnap elmentünk Homokkomáromba sétálni a templom körül, igazi tavaszi időjárás volt, öröm volt kint lenni a szabadban. S bár a gyöngyvirágok még nem bújtak elő, ami késik az csupán a gyorsvonat. (Samu éppen a bal lábamon terült el az előbb). Este gyerek közelben töltöttük az időt, ugyanis a nyuszi itt hagyta a tulipánok között az ajándékokat és elvittük a címzettekhez. Gábornak is tojt egy pici csokitojást a papucsába jelezve, hogy van még mit javulni :) de azért nem felejtkezett meg az édes szájú, szexi hangú baritonról sem. A kajáról nem beszélnék egyébként, mert 1 nap telt el a húsvétból és én már olyan szinten telítve vagyok a kaját illetően, hogy ma még nem ettem és mostanában nem is szándékozom. A gyomrom sztrájkol minden emészteni való ellen. Ma már túljutottam egy iratrendezésen, most végre tudom mit hol találok. Délután ikerlátogató lesz tesómnál és valszeg a nyúl ott is eldugja a bokor aljára az ajándékait. A fiúk meg majd kereshetik. A locsolástól eddig megmenekültem, de szerintem ez a kölnimentes állapot nem fog sokáig tartani, mert a keresztfiaim leborítanak majd egy vödör löttyel. Oda a tiszta haj, este meg hajmosás kell, fujj...

Holnaptól lakáskeresés projekt indul részemről és az új élet építésének alapköveit pakolgatom tovább, hogy végre egyszer már a valóságban is odajussak, ahova az álmaim repítenek. Lassan már ideje lenne révbe érni, mert elfogy alattam az út...