Amikor már augusztus 30. közeleg (és ez Rózsa napja), akkor az nekem az iskolakezdést jelenti. Habár már nem vagyok gúzsba kötve ezen pályával azért valljuk be őszintén a vér még mindig pedagógusi. S hogy ne essek ki a mondandóm ritmusából mindenféle közbevágással, elmondanám, hogy mag az iskolakezdés a szülőknek két pólusú. Egyrészt örülnek, hiszen végre elmegy szeretett gyermekük otthonról és nem kell azon fájlalni a feküket hova is rakják csemetéjüket, kik vigyázzanak rájuk amíg ők maguk dolgoznak. Nagy terhet vesz le a szeptember 1. a szülőkről, ámde a másik oldalon meg amit ad azt 2szeresen el is veszi. Miért is? Tudja mindenki ilyenkor mennyi kiadást jelentenek a gyerekek. Iskolakezdés: füzetek, sulitáska, tornafelszerelés, új sportcipő, rajzfilmfigurás könyvborító, tolltartó, rajzfelszerelés, tankönyvek. És itt álljunk csak meg. Vannak szabályok és vannak kis kapuk. A szabályok közül megemlíteném az ingyenes tankönyvhöz jutók nem szűkös táborát (és ebbe ne is menjünk bele ki és milyen feltételekkel kerülhet ide be), szóval nem elemezném ezt az ügyet mert ha elkezdeném akkor baromi idegessé válnék 3 szimpla mondat után. Csak 1 pl. hogy mire is gondolok: vállalkozó (jól menő) minimálbérre bejelentve=gyermekének ingyenes tankönyv, mert az 1 főre jutó bér nem haladja meg a minimumot :D Puff...
Kontra: 3 műszakban dolgozó anyuka egy multinál (folyamatos műszakban persze szombat,vasárnap), szakmunkás apuka aki minimálbért kap egy kft-nél és ha jól mennek a dolgok akkor kap némi fekete lóvét is (elvétve) 2000 ft-tal meghaladta éppen ezt a minimum határt és véletlenül kicsúsztak az ingyenességből...hoppá...pedig mindenki tudja, hogy pénzük alig....na mindegy. Illetve nem! Aki meg lusta dolgozni, csak egyfolytában gyesen van mert hadd legyen sok a családi pótlék, (hmmm...nesze nektek rendes dolgozó adófizetők, itt az egyenjogúság szónoka beszél), inkább csendben maradok nehogy meglincseljenek...
Nem éppen pozitív eksztatikus érzés, mikor meghallják a tankönyvek árát. Sem elmondani, sem tudomásul venni. Sokszor adtam könyveket ki így tanév elején, nem éppen kellemes élmény volt, elhihetitek. 1. osztályban a legkevesebb árú tankönyvcsomag asszem 6000 ft, volt, de adtam már 9500-ért is. A legtöbb, a legdrágább az 5. osztályban és 7-ben volt, közel 18000 ft. Szörnyülködni tilos, inkább csak nagyokat nyelni szoktunk már meg. Magyarabbul: megszoktuk már, hogy nagyokat kell nyelni. Mert igaz, hogy elmondhatjuk a véleményünket, tajtékozhatunk, dühönghetünk, de úgysem segít rajta senki. Aki segíthetne, meg az egész iskolakezdési anyagi csődön is, azt nem érdekli, mert megvan a pénze ahhoz, hogy ne okozzon eme pitiáner dolog őkegyelmének bármi fajta foghúzást.
Na visszatérve, nap mint nap panaszkodó emberekkel találkozom. Nincs pénz. Nincs élet. Megszorítások vannak. Keserűség. Munkanélküliség. Sóvárgás a jobb élet után. Mind nyugdíjasnak, mind fiatalnak. Ha van gyerek akkor az a baj, mert van és el kell tartani valamiből, ha nincs akkor azért nincs mert miből is tartjuk el, ha végre lesz és még van munkahely ahonnan majd a kismama várhat gyedet, akkor ott a bizonytalanság, hogy gyes után visszaveszik-e, és ennek az egész őrült körforgásnak soha sincs vége. Higgyétek el, nagyon szomorú sorsokkal találkozom. S elgondolkodom, hogy bár nekem is, nekünk is vannak gondjaink, de némely ember sorsához képest eltörpül az én bajom. Az tény, hogy mindannyiunknak a saját gondja a legnagyobb és azt hiszi, ő a legszerencsétlenebb a világon. De tudni kell helyretenni magunk a létrán. Elképesztő szomorú és tragikus sorsú családok sztoriját hallom. Mert beszélgetek az emberekkel. Sokak már akkor is megnyugszanak, ha elmondhatják életük azon periódusát, mely embertelen szenvedést statuál. Én ettől erősödöm. Általuk. Mert kell, hogy meghalljuk a másik könnyeit.
Pót anyukámat innen is puszilom! Nem tart örökké a szenvedés, hidd el! Tudom!!!
Az alábbi vers csak egy kis művészeti kuriózum, Tóth Árpád a legszeretettebb költőm egyben, s mert ma este inkább az ő verseit hallgatom a híradó helyett. :)
Ez pedig azért, hogy legyen min gondolkodni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése