A sok az még több

Igen, ez a mondat most igaz. A nagy mennyiségű anyag, amit leadnak naponta itt a tréningen hát... nem kis falat. Őszintén szólva sokkal több mint gondoltam volna. Aztán a másik a távolság. Nehéz legyűrni, mert ő, a "szerelem" most tényleg messze van, sokkal messzebb mint amit könnyedén elviselnék.  Persze laikusok mondhatnák,hogy ezt én vállaltam, ez kötelező, ennek így kell lennie, valamit valamiért és hasonlók... de a szívnek hiába magyarázol ilyen hülyeségeket, mert nem ért. Szóval nemhogy szendvicset nem tudok vacsira a tányérjára tenni, de még tányért sem tudok az asztalra tenni, mert Pesten vagyok. :(

Tegnap még általános műszaki dolgokról, szolgáltatásokról volt szó, ma már az ügyfélszolgálatis programokkal ismerkedtünk. Holnap délután pedig a Moszkva téren fogok kicsit dolgozgatni, belepislantani a napi munkába élesben az irodában. Nagyon fárasztó egész nap ez a tréning, de olyan fini reggelit ettünk ma is, hogy kárpótol mondjuk a délelőttért. Ropogós magos kifli, sonka, sajt és sok kávé volt pl. a mai menüm, de megdumáltuk, hogy a bő 2 hét alatt végig esszük az egész kínálatot. :) persze ez nem pótolja a kihagyott együtt töltött reggelizést (ami egyébként nem is volt mostanában) :(

Ha elfelejtettem volna mondani, aláírtam a szerződést itt Pesten hétfőn :). Viszont az út nem volt olyan kellemes mint ahogy vártam volna, a Volán hozta a maga formáját. Most azonban nem idegesítem fel magam ezen és nem is akarom elmesélni a miértet... kicsit más jár az agyamban. Egyrészt  zúg a fejem is, másrészt még nem vettem semmit a hétvégi szülinapra, egyébként ötletem sincs rá, de mindegy. A Corvin elég nagy, csak találok valamit. Ez a nagyvárosi lét nem nekem való, elvagyok a közlekedéssel meg a tömeggel is, de valahogy mégsem érzem enyémnek ezt a miliőt. 

Végül egy költői kérdés. Melyik a jobb szerintetek? Ha a másik társaságának hiánya lázadásra késztet és e lázadás szavakban is kifejeződik vagy ha magát a vágyat nyomjuk el és megpróbálunk alkalmazkodni a lehetőségekhez?   

Pesti kiküldetés

Egészen jó és érdekes volt a Liliomfi feldolgozása a színházban. Könyv alakban nem hosszú műről van szó, élőben azonban mintegy 3,5 óráig tartott. Zenés betétek, modern szókapcsolatok, humor és szép jelmezek tették érdekessé a művet. Szóval élveztem. :)

Szerdán túléltem a 2. körös válogatót és mintegy 42 percet voltam a faggató szobában, önéletrajzomat, jellememet faggatva úgy éreztem még a bugyim színét is megkérdezik... a végén szituációs feladat következett, el kellett adnom egy határidőnaplót, melyet magamon is elcsodálkozva nagyon jól teljesítettem is. Nagyon elfáradtam, s még a tudat, hogy az életemért küzdök is eléggé leszívott. Nem telt bele 2 óra már kaptam a hírt, hogy 3 teszt, egy személyes interjú, egy érvelési szituáció, egy újabb személyes interjú és egy újabb szituáció után a 18 főből nekem adták a határozatlan idejű szerződést! Ugráltam örömömben, úgyhogy ne tudjátok meg milyen energiák távoztak tőlem! Na ennek az érzésnek azért este jócskán adtunk, ugyanis kedves ismerősömmel beültünk egy kávézóba kis forralt borra és páleszre, de miveél este kidobtak minket (záróra miatt), így kénytelenek voltunk otthon folytatni eme nagy ünneplést. Ez eltartott hajnali 2-ig, sőt létszámilag is gyarapodtunk nemcsak az alkoholszázalék a vérünkben. Másnap persze ennek megvolt a böjtje...

Na lényeg, hogy a szerződést Pesten írom alá hétfőn. Ezzel együtt elkezdődik egy szép kis kiküldetés is, vagyis 2 és fél hét tréning és betanulás a munkába vizsgákkal, tesztekkel. Csak hétvégén jövök majd haza. :(

Végre olyan munkahelyet találtam ill. vettek fel, hogy irodában dolgozhatok, emberek között lehetek, számítógép lesz a munkaeszközöm, 3 percre lakom ráadásul a helytől :) szóval minden tuti. Reggel 8-tól 17-ig húzom majd az igát a budapesti vizsga után és azért hadd mondjam, kicsit több pénzért mint amit eddig kerestem. Ez azért is kellett már, mert nem szeretem alsóbb rendűnek érezni magam bárki másnál, tudok tervezni és gyűjteni és nem kevésbé pedig néhány dolgot amire már régóta vágyom talán meg is tudom venni valamikor. 

Egyébként furcsa, hogy amikor bemutatták az új kollégákat és megnézhettem az egész irodát, akkor úgy éreztem csak álmodom. Fél év küzdelme ért révbe. Nem kis dolog. Még azt szeretném, hogy találjak olyan mozgásformát vagy társaságot, ahova rendszeresen eljárhatnék mozogni legalább hetente egyszer. Annyi ülés és szemfájdító munka befejeztével élvezetes lenne, ha mondjuk kicsit biciklizhetnék vagy tornázhatnék, fitness vagy egyéb más mozgást produkálhatnék, ami kihozná a napi feszültségemet és fáradtságomat. Rajta vagyok az ügyön, de ha valaki tud nekem tanácsolni netán helyet és lehetőséget, én szívesen fogadom.

És mára befejezem, mert esküvő kiállításra megyek és előtte még pizzaprojekt van. No de hogy ne higgyjétek, hogy lusta vagyok, megmutatom mit készítettem így délelőtt. Tessék találgatni...

Valentin-hülyeség

Ez a legújabb költői szóösszetételem :) Egyébként pont ezt is gondolom erről a február 14-ről. Csupa business és majmolás. Nem ilyenkor kell a virág, a csoki meg a plüss hadosztály, hanem spontán. És akkor sem Kell. Belső indíttatásból, ne azért mert ez egy kiadott és előre eldöntött napja a szerelemnek. Olyan nagy baromság az egész! Minek? Szeretni lehet enélkül is. Én inkább vittem egy szelet dominós sütit a páromnak, azt is megmondom őszintén, hogy nem a Valentin nap miatt. Hanem mert elejtett egy mondatot, hogy sütit enne és én a lehető legrövidebb időn belül megleptem vele. Ennyi. És utálom a kötelezettséget az érzésekben. És remélem sokan vagyunk még így ezzel!

Nekem ezen a napon sokkal érdekesebb óráim voltak mint egy átlagembernek, ugyanis teszteket írtam: logikait, helyesírásit és monotóniát. Aztán irány egy másik interjúra majd irány vissza délután az első helyszínre szintén egy személyes elbeszélgetésre. Frankó volt. Asszem megint gazdagodtam. Mármint tapasztalattal munka téren. Korán ágyba is kerültem, mivel eléggé leszívott az egész tortúra, alig bírtam el magam ülve a kanapén. Így aztán 10 előtt gondoltam go alaudni. Rohadt dolgokat álmodtam megint, nemtom mi van velem. Szerintem kellene fogadnom egy virtuális rendezőt, sőt egy forgatókönyv írót, aki titokban bebújik éjjel az agyamba és megnézi miket élmodok majd filmet csinálna belőle. Tuti Oscart érdemelne a storym. Lenne benne sci-fi, thriller, romantika, szex, dráma és rengeteg mese meg valóság. Sokszor megijedek magamtól reggelente, hogy jesszus milyen képek forogtak az iccaka megint bennem! Persze azért jócskán találni az egész moziban vágyakból táplálkozó és előbukkanó kockákat, mint pl. a babakocsi tologatás, az új otthon szobái, a simogatások, kandalló, és i ták dálse (mondaná az orosz).

Ma este egyébként Liliomfit nézek, ha nem jön közbe semmi. Szigligeti alkotását már magyar fakton kellett olvasni anno (sok egyéb más mellett) a Zrínyiben Zegen, szóval annyira nem idegen. Nem egy eget rengető történetről van szó, egykor még Darvas Iván és Dajka Margit szereplésével láttam filmen a tvben. Jó régen jelölték is a Cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára. Kíváncsi leszek ma hogyan alakítják a színházban az egészet...

Csodapalacsinta

Láttam a visszajelzéseket, miszerint olvasnátok még a miskolci könyvbemutatóról. Sokat nem tudok mondani erről még én sem, mert a részletekbe nem mentünk bele a főszerkesztővel, Árpival. Annyit tudok, hogy 3-an leszünk akik megmutatják magukat a Művészetek házában. Én 8 verset küldtem el, melyeket előadóművészek tudására bízva olvasatok fel, 1-et vállaltam be én magam. Asszem ennyi elég is lesz a vers felolvasásomból. Ti nem tudjátok, de a saját verseimmel úgy vagyok, hogy bárki mástól szívesen hallgatom, kivéve magamat. Nem mindenhez értek én sem, illetve inkább több dolog van, amihez nem értek. Bízva és remélve hogy azért lesz szép számban közönség és ráadásul Miskolc nem kis távolságra van innen, aznap ott alszom. Végre lesz egy magányos éjszakám :) annyi idő után és kényem-kedvemre tehetek azt, amit szeretnék :)

Ja, megnéztem az utazási lehetőségeket, hát nem is vagyok elszomorodva a Máv által felkínált vonatközlekedéstől. Mintegy 6,6-8,5 óra alatt oda is lehet érni. :(

Ne legyek ugyebár elégetlen, hiszen az is már pozitív, hogy egyáltalán megúszhatom a dolgot egy pesti átszállással és másnap hazafelé egy plusz metrózással a Keletitől a Déliig. Szerencse, hogy van pedagógus igazolványom és igénybe vehetem országunk által adományozott 50%-os menettérti kedvezményét. Hú de klafa :) Aki mer az nyer alapon, képzeljétek, én szinte még egyetlen pecsétet sem kaptam kis hazánktól a kis könyvembe, pedig rengeteget utaztam tavaly is. Hogy miért, azt mindenki sejti, vagy ha nem, akkor eméssze meg a tényt és gondolkozzon el a miértjén. Nem nehéz kitalálni, megsúgom:)

Ott tartottam, hogy az esten lesz egy kis riportszerű bemutatkozás némi versfelolvasással, majd dedikálás és könyveladási projekt. Remélem, ez is létrejön. Na azt még ki kell gondolnom, hány könyvet érdemes és tudok is elcipelni, merthogy az állomástól még kis villamosos utazás is vár rám a város belsejébe menet. 18 órakor kezdődik a bemutató, gondolom lesz 2 óra aztán megkeresem a szállást, ami a közelben lesz és holnap foglalom le, s máris megyek pihenni. Fotózni nem tudom ki fog, mert azért nem szeretném, ha emlékek nélkül távoznék a saját könyvbemutatómról. Lehet, keresek egy szépfiút és megkérem készítsen csini fotókat rólam. Majd mosolygok rá, hátha kötélnek áll:)

Ma egyébként a munkaközvetítők és a munkanélküliek kapcsolatáról akartam írni, de hirtelen más irányra váltottam, bocsi. Ám ígérem, érdekes lesz a holnapi témám, ami ma lett volna. Holnap úgyis érdekes napom lesz. Nem kis pályázom.

És aki nem látta facebookon, hogy milyen desszertet készítettem, az nyalja itt a szája szélét és képzelje el az ízeket. Hmmm.... még van egy szeletke a hűtőben.:)

Cikkecske

 Telefonáltak hajnalban, hogy láttak a Zalában rólam egy cikket. Kissé meglepődtem, hirtelen jött. Aki szeretné, olvassa el. Egyebeket majd este írok nektek.

Zalai Hírlap>>>

Miskolci könyvbemutató

Pokoli szűzesség

Egész jó volt a Pokolgép koncert, bár azt gondoltam többen lesznek. Elvesztettem a szűzességemet is :), na persze igazából már régen. Ám nem is erre céloztam, hanem hogy sörös pohárral a kezemben nemigen láthatott a nagyvilág engem ilyen nyilvános helyen... hát ez is megtörtént. Kicsit hiányérzetem volt, nem tagadom, mert szerettem volna ha igazán ketten élvezzük a zenét munka nélkül. Na úgy még nem voltunk. Illetve régen. De talán majd egyszer.

Hazaérve ágynak estem, olyan álmos voltam, hogy szó szerint kidőltem a sorból. Legközelebb igyekszem edzettebbnek tűnni, ez most nem jött össze.

Újkabb próbatételekre hívott és naponta hív is a világ, sokszor veszekszem a sorssal, hogy miért és miért nem hagyja már abba az örökös csatába indítást és hagy békén egy kicsit megnyugodni. Választ soha nem kapok persze. Mert nincs is. A napok lelki hidege ellen csak pár dolog hat, ilyen a kinti szinte tavaszi időjárás a maga 10 fokával. Csodás, mikor érzem a hátamon a sugarakat, mintha megcsiklandoznának, hogy "kelj fel, neked ez a dolgod, küzdened kell, nem szabad feladni. Mert egyszer meglesz amit szeretnél, eljön amire vársz". 

Ezt leírni könnyű, meghallani is, de megtenni már nem annyira. Mindig vannak olyan napok (és a mai is az), amikor elérem a saját határom és kifakadok. Vannak holtpontok és nem szégyellem, ilyen vagyok. Nem tudom már magamban tartani, ha fáj. Nem mindig sikerül.

Holnap van némi itthoni munkám a neten, de igazából a szerdát várom, abból is az estét. Ugyanis fini vacsorát főzök. Az előbb a fő fogást már kitaláltam, már csak a desszert van vissza. Forog az agyam, mint a szélkerék, szeretnék valami olyat, ami kicsit különleges ám mégis fogyasztható. A miértjét ne kérdezzétek, nem publikus. 

Anyu szülinapja is nemsokára lesz, azon is töröm a nem létező agyam... Ja és magamba kell verni egy kis tavaszt, meg odakintre is, hogy elmehessek végre a parkba, a szabad levegőre és egy padra leülve végre alkotni tudjak. Szóval küldjetek napsütést!

Pokolgépes

Most csak egy verset teszek fel nektek, mivel egyrészt kértétek, másrészt mert még friss husi. 

A Pokolgép koncertről meg majd mesélek holnap, mert ma este lesz. 

Puszi mindenkinek.

Ja és ne tessék meglepődni, hogy az alkotásomból felszívódtak a rímek a megszokotthoz képest. Stílusváltás történik kicsit. Nem tudatosan. És ne tessék első meggondolatlanságból megfogalmazni a mondanivalóját. Nem érdemes, tévútra visz. A ragaszkodás határtalanságáról vagy éppen határairól szól. Bár kinek hogy. Az indíttatás pozitív volt.

Bánni fogod

Ne ígérd, hogy a reggeli fény
elmossa majd a napok árnyait,
s erődből facsart étkem
rejted tarisznyám mélyére,
mikor fáradt borzongás süvít tarkóm ívein.
Ne szánj, ne félts!
Válladra se vegyél.
Magam szárnya vagyok.

Karodat kösd az önzés bilincséhez,
bánts, ha úgy akarod.
De tudd: a szabadság szőke szakadéka felé űzlek.
Éhes tolvajoddá válok.
Hazudom, hogy bárki másnál jobb vagyok.
Az ész csordult korsójából
nem szomjaz a szerelem.
Ő csak a végtelenben játszik.
Te nem tudod! Én hiszem!
Kifordítlak sorsod egyhangú gúnyáiból,
leszel könnyed, mezítelen,
mint láng, kéken izzó mécses…
Reszkető, szertelen gyönyöröm.
S bánni fogod, hogy beengedtél.
Mert kínod leszek. Utolsó örömöd.
Az őszinteség szerpentinje felfelé vezet,
s a halálkanyarokban sem leszek isten,
ki megmenti lelkedet.

Úgy bántlak én, hogy fájjon.
A nyomor tüskéit vésem bőrödbe.
Mert úgy szép, úgy igazságos.
És ha túljutok a ragaszkodás ormain,
ahonnan már nincs tovább,
bánd újra, hogy beengedtél.
Az idő foncsorán koldussá teszlek én.
Én…Örök stigma a szíved sikolyán…

Óóó happy day (volt)

Tegnap meglett a szekrényem végre. Kicsit azért féltem, mert a dolgok rendjébe sokszor beleszól a véletlen is, de szerencsére most ezt megúsztam. Már majdnem a helyén is van. Persze nem vártam meg, amíg minden centi stimmel, mert azon nyomban birtokba is vettem. Le kellett nemkissé tisztítani és aztán kezdődhetett a ruhapakolás. Mármint bele. Nem mondom, hogy készen vagyok és tele is van, mert azért rengeteg ruhám van (többet kellett volna elajándékozni karácsony előtt), de meg vagyok elégedve a mennyiséggel (hely) és a bútor minőségével. Egyébként ez az első hivatalos közös tenderünk kedvenc "rockeremmel" (mert a pletykák szerint így hívják a páromat) :) na persze ebben nem sok igazság van, de hát mit mondjak a falusi emberekről...

Sokkal jobban szeretek városban élni, nem néznek állandóan, hogy mikor, hova és kivel megyek, mikor érek vissza és kivel beszélgetek. Csupa megkönnyebbülés. Meg tudom könnyedén venni, amit szeretnék, nem kell hozzá kilómétereket autózni, és sokkal nyugodtabban tudok élni, ami nem utolsó szempont. 

Furcsa egyébként, hogy mostanában sokat álmodom, jobban mondva majdnem minden éjszaka megtalálnak az álomfoszlányok és reggel felébredve emlékszem is rájuk. Az éjszakai pihenésem is minőségi, talán 1-szer volt, hogy forgolódtam, de máskor úgy alszom, mint a tej. Lehet, mert este meleg tejet iszom? :)

Holnap Pokolgép koncert, még nem hívtak meg (remélem megteszik), várom már nagyon. Ma még van egy interjúm, ahol meg kell jelennem, kíváncsi leszek most milyen kifogással jönnek majd amiért nem felelek meg. Na persze nem vagyok ünneprontó, de oly sok tapasztalatot szereztem már az elmúlt időszakban, hogy mindent el tudok képzelni ebben a rohadt világban.

Ja kimaradt a mondandómból, hogy találkoztam egy volt kolleganőmmel és egy jó kis Zala kocka + fűszeres narancsos tea mellett megvitattuk Gelse jelenlegi állapotát. Ebből is fakadóan síkra szálltam a ki nem fizetett járandóságomért, megírtam az első levelet a tisztelt cím felé. Aztán jöhet a nemulass, mert nem hagyom annyiban a pár százasomat. 

Most viszont megyek, mert jön az illata a frissen sült buktának, s mielőtt odaégne, el kell rendeznem. Hmmmm... baracklekváros meg kakaós... jó kis porcukival megszórva.... nem vagytok éhesek? :)