Igen, ez a mondat most igaz. A nagy mennyiségű anyag, amit leadnak naponta itt a tréningen hát... nem kis falat. Őszintén szólva sokkal több mint gondoltam volna. Aztán a másik a távolság. Nehéz legyűrni, mert ő, a "szerelem" most tényleg messze van, sokkal messzebb mint amit könnyedén elviselnék. Persze laikusok mondhatnák,hogy ezt én vállaltam, ez kötelező, ennek így kell lennie, valamit valamiért és hasonlók... de a szívnek hiába magyarázol ilyen hülyeségeket, mert nem ért. Szóval nemhogy szendvicset nem tudok vacsira a tányérjára tenni, de még tányért sem tudok az asztalra tenni, mert Pesten vagyok. :(
Tegnap még általános műszaki dolgokról, szolgáltatásokról volt szó, ma már az ügyfélszolgálatis programokkal ismerkedtünk. Holnap délután pedig a Moszkva téren fogok kicsit dolgozgatni, belepislantani a napi munkába élesben az irodában. Nagyon fárasztó egész nap ez a tréning, de olyan fini reggelit ettünk ma is, hogy kárpótol mondjuk a délelőttért. Ropogós magos kifli, sonka, sajt és sok kávé volt pl. a mai menüm, de megdumáltuk, hogy a bő 2 hét alatt végig esszük az egész kínálatot. :) persze ez nem pótolja a kihagyott együtt töltött reggelizést (ami egyébként nem is volt mostanában) :(
Ha elfelejtettem volna mondani, aláírtam a szerződést itt Pesten hétfőn :). Viszont az út nem volt olyan kellemes mint ahogy vártam volna, a Volán hozta a maga formáját. Most azonban nem idegesítem fel magam ezen és nem is akarom elmesélni a miértet... kicsit más jár az agyamban. Egyrészt zúg a fejem is, másrészt még nem vettem semmit a hétvégi szülinapra, egyébként ötletem sincs rá, de mindegy. A Corvin elég nagy, csak találok valamit. Ez a nagyvárosi lét nem nekem való, elvagyok a közlekedéssel meg a tömeggel is, de valahogy mégsem érzem enyémnek ezt a miliőt.
Végül egy költői kérdés. Melyik a jobb szerintetek? Ha a másik társaságának hiánya lázadásra késztet és e lázadás szavakban is kifejeződik vagy ha magát a vágyat nyomjuk el és megpróbálunk alkalmazkodni a lehetőségekhez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése