Biztos vannak, akik hiányolták a napi blogos soraimat, bevallom, néha én is így voltam ezzel az egésszel...hiányzott az írás. Bár tényleg én vagyok ebben a hunyó, hiszen minden a világon csupán akarat kérdése. Eléggé megváltozott az életem mióta itt élek újra Zalában, egészen könnyedén sikerült is a beilleszkedés már ami azt az utálatot illeti, amit e városka táplált bennem. Ám idővel vagy idő előtt rájöttem, nem volt miért is szeressem ezt a helyet anno...most már van és ez a fontos. Nem bántam meg, hogy fél év Pécs után visszatértem, bár azért megemlítendő az a sokféle embertípus, amit Isten kiengedett a karámból. Na már bocsánat, senkit sem akarok megsérteni eme félmondattal, de mindenki találkozott már ilyen fajtával. Nem ecsetelem a tulajdonságokat, melyek rusnya ékszerként virítanak eme emberek homlokán, de talán jó néhányukkal találkoztam már a munkám során itt Kanizsán. Sosem unatkozom (ez szolid kifejezés), úgy fel szoktak rántani, hogy csak na. Na de nem is erről akartam volt mesélni, hiszen egy szép nyaraláson vagyok túl, ugyanis Olaszországban voltunk, pontosabban Bibione aranyhomokos tengerpartján pihenni. Olyan hamar eltelt ez a kis idő és én még mindig úgy érzem (vagy megint) (1 nap meló után), hogy elegem van és fáradt vagyok. Reggel 3/4 8-tól este 6-ig azért nem kis falat ez a mókuskerék...:( Na de megint nem sajnálkozni akarok, hanem némi benyomásomat továbbítandó elmondani milyen is volt az 1. közös vakációs együttlétünk (amit hamarosan egy kis különléttel meg is spékelünk). Hosszú út volt, míg odaértünk, de tele voltam kíváncsisággal és ez elütötte az időt. Több száz ember nyomult az éjszakai utcák shoppingos bódéi közt, én még ennyi embert életemben nem láttam egy területen bolyongani. Még hogy az embereknek nincs pénze...na persze...
Sok éve nem voltam a tengerparton már és nagy élmény volt újra megmártóznom a friss tengerben. Jó meleg volt (fázós lábú nyulaknak ez felülmúlhatatlan és szívderítő ) nem beszélve a forró homokról, ami szinte égette a talpamat. Szóval (na ne higgyétek, hogy mindent elmesélek :D), volt vagy 40 fok és én naggggyon élveztem :)
Jártunk Velencében (hajóval), gondolába nem szálltunk mert 100 eurót nem adok érte :(, fagyiztunk isteni finomakat, vásároltunk (cak picit, mert ugyebár ahol nők vannak, ott vásárolni is kell :)), sokat aludtunk (ja és mindezt az ottani kötelező sziesztára fogtuk), ettünk pizzát, spagettit, pisztrángot meg fincsi sajtokat, dinnyét naná, meg piacoltunk, bicajtúráztunk és vége is lett. Persze mindezt nem ilyen hamar csak most nem írok többet. Majd mindig tálalok egy cseppet nektek az élményeimből. :)
Mára néhány kép, a többit megtaláljátok facebookon egy külön fotós mappában, ott lehet kommentelni. Persze itt is, csak ide nem töltök fel 103-at. Ja és csak azért van ennyi képem is, mert könyörögnöm kellett a művész úrnak, hogy adjon már párat nekem is, hiszen közösen mentünk nyaralni, vagy nem? :) Egyébként van ám még, de lusta átrakni a megosztott mappánkba és mindig rá kell várnom, hogy feltehessem valaha is. Szóval várjatok ti is! Ha már nekem is kell. Waiting, waiting for...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése