S miután megalapoztam az olvasáshoz és magamnak az íráshoz a hangulatot, elmesélem, hogy sikeresen magamévá tudtam a pénzügyi szolgáltatást közvetítői hatósági OKJ vizsga oklevelét. Vagyis még fizikailag nem kaptam meg, de tegnap Pesten túl lettem rajt. Újabb papírfalattal gyarapodott a gyűjteményem ami a doksikat illeti. :)
A nap fő teendője a munka volt, elvileg szabin lettem volna takarítás céljából, de be kellett mennem, mert az alap fizum vajhmi kevésnek bizonyul amennyiben némi jutalékot nem szedek össze. És természetesen ez csak akkor lehetséges, ha a szabadság helyett az időmet az irodában töltöm és nemcsak korlátozott efik szolgáltatását kapcsolom vissza, hanem új szerződésekkel is gyarapítom a statisztikám. Szóval ez olyan muszáj dolog, hiszen sok tervem van, ami nem kis gempa mennyiséget igényel. Nagyon szeretnék már új lakásba költözni, mert szükségem lenne egy kis élettérre, vagyis egy kicsit nagyobbra mint ami most van. Persze nem vagyok elégedetlen a mostani helyzettel, de az embert legalábbis engem mindig is a céljaim és az álmaim vittek tovább és ezek éltetnek akkor is, amikor a hétköznapi csúcsfeszültségem már olyannyira szorítja az agyam, hogy legszívesebben elmenekülnék ebből a magyar világból. Emellett még az is ott van, hogy megint és újra és újra előjönnek azok a mély vágyaim, melyekkel kénytelen vagyok szembenézni. Gondolok itt a családra, főként a babára, akire olyan nagyon áhítozok. Csak még nincs itt a megfelelő alkalom egyesek szerint. Vagy nincs hozzá motivációja annak, aki igazán tudna nekem segíteni ebben. Hallottunk már Szűz Máriáról, na de én egyedül ehhez kevésnek bizonyulok. :) Ezen elgondolásom vihetném tovább azzal a félmondattal, amiből aztán tuti egy oldal kerekedne (de nem untatok senkit ezzel inkább), hogy sorolhatnám az akadályokat, melyek meggátolnak boldogságom kiteljesedésében. Furcsán hangzik azoknak, akik jól ismernek engem, hogy nem vagyok annyira a túlon túl kötöttség híve, de rájöttem, én mégis az a fajta vagyok, aki akkor érzi igazán jól magát, ha kimondhatja azt a szót, hogy "férjem". Valahogy biztonságérzet növelő és egyben olyan felemelő érzés ez, melyet semmi mással nem lehet pótolni. Azt is tudom, hogy nagyon család-meleg szerető nő vagyok, aki szívesen és tényleg odaadással teremt(ene) meg mindent azért, hogy szebb és jobb legyen az az élet, amiből csak egy van. Másképp látok dolgokat amióta megtörtént velem a magánéleti válság és megváltoztak a körülményeim. Igyekszem odafigyelni a másikra és mélyebb, erősebb sugarakkal elárasztani a másikat. Szeretnék egyszer én is lenni valakinek az egyetlen és igazi. Ez minden vágyam. A legfőbb. Mert ebből jön minden más. Szeretném, ha egyszer úgy fognák meg a kezem, hogy igazán engem akarnak és arra vágyom, hogy azt mondhassam a kislányomnak majd, hogy igen, küzdöttem, megküzdöttem és révbe értem. Valaki rám talált, megtalált, szeret és nem enged el. Vigyáz ránk, küzd, harcol értünk és igen, ő az apukád. Ő az, aki engem választott és vezet minket. Mert mi vagyunk számára legfontosabbak a világon.
Nemrég olvastam egy mesét Pilinszkytől, mert bár ő a kedvenceim egyike és nagy költőnek vallom őt, nemcsak versekkel szédítette meg a magyar irodalmat, hanem tanulságos más jellegű és formai alkotásaival is. Én nem kívánom tartalmilag elemezni a már említett művet, mindenki úgy tegye magáévá, ahogy neki a legjobb. Érdemes elolvasni! Amit én magamnak eltettem ebből az, hogy sok pillanatot, lehetőséget elszalasztunk. Mert félünk, mert a megszokásokhoz ragaszkodunk, mert azt gondoljuk, hogy a boldogság az valami elérhetetlen misztikum. Vagy mert nem vagyunk nyitottak. Vagy mert sokat csalódtunk. Netán akadályokat gördítünk saját magunk elé és szeretjük is őket megmagyarázni. A sors ellen azonban nem érdemes látszólag küzdeni. Csak egy bizonyos pontig. Aztán oda lyukadunk ki, hogy lekéstünk valamiről. Valamiről, ami az életet jelentette volna.
Hát olvassa mindenki, aki kicsit is szeretne elmerülni a gondolatokban:
Pilinszky János: A madár és a lány
Ehhez találtam egy nagyon szép videót is ugyanezen az oldalon, ezt is ajánlom figyelmetekbe de csak a mű elolvasása után, mert addig nem értitek meg az egészet.
Ezekkel a szépségekkel kívánok jó éjszakát nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése