2011. július 24., vasárnap

Martini(is)

A várakozás pont jó arra, hogy blogírással eltöltsük az időt. Mert hogy idő van az biztos. Én azért reménykedem, hogy a Debrecenből való hazaérkezés nekem elmondott (beetetett) időpontja mégis csak előbbre tolódik, hiszen egész nap az estére készülök. Rég nem látott kedvesem érkezik végre valahára és én elterveztem sok dolgot amivel meglepem. Így kezdjük szépen sorjában a leírást. Kaja. Ez a varázsszó szerintem minden férfinak. Az enyémnek meg főképp. Nem mintha sokat enne, inkább csak szereti a különleges és jó ízeket, ami azért jó, mert én meg szeretek főzni. :) A cica egyébként most is a hátam mögött ül a székemen, nem hagy egy percre sem egyedül. :) Na szóval. Tegnap este a lányokkal elmentünk martinizni, mert néha össze szoktunk jönni és legurítani némi kis "a" betűvel kezdődőt, kibeszéljük magunkból a dühöt és azokat a napi élményeket amikkel tele lett a hócipőnk. Jó is ez, sokat mosolygunk és közben kicsit erősebb is lesz a kapcsolatunk. Én szeretem őket, eléggé hasonlítunk, egyikünk sem az a fellengzős, ki ha nem én típus, mindannyian egyszerűek vagyunk. Könnyedén tudjuk megosztani a gondolatainkat, nem kell bonyolultan fogalmazni, csak a frankót mondjuk el. Ezért néhányan irigykednek is, de ez legyen az ő bajuk. A hely, ahova járunk erre pont alkalmas.:) Szal tegnap 2 martinit sikerült is betolnom magamba, ami azért húzós, mert egész nap próbáltam fogyókúrásabban étkezni, inkább csak folyadékot nyeltem be. Nem mondom, hogy meglátszana rajtam (egyik sem), de azért jótékony hatása miatt gyorsan elaludtam. Ostromoltam is magam emiatt reggel, hiszen fél 9-kor ébredtem és akkor már rég a konyhában akartam lenni :( Elterveztem a menüt, persze némi gixer közbe is jött szokás szerint, de megoldottam. Menü a következőképpen alakult:
1. paradicsomleves tésztával (Olaszországból való parapüréből), icipici bazsalikomos tojáshabbal
2. zöldfűszeres rizs
3. sajttal és sonkával töltött szelet husi, félbehajtva nem tekerve
4. flekken (előre bepácolva)
5. rántott gombafejek
6. rántott hagymakarikák
7. tojássaláta némi sajtkockával
8. Az elmaradhatatlan somlói galuska aszalt áfonyával mazsola helyett

Na remélem, éhesek lettetek, ellenben velem, aki már úgy be van telve az illatoktól, hogy inkább Jégert kortyolok (azt mondják az jót tesz a gyomornak). És persze mindez még nem is minden, hiszen sógornőmmel megbeszéltem egy kis hajfodrászatot. Kora délután náluk újabb hajsimítás következett be, vagyis megint sima a hajam és ráadásul szépen ki is sminkeltem magam. Mondaná az ember, még magamra is alig lehet ismerni. Mindezt most lefolytom egy kis bloggal, mert várni nagyon szörnyű, csaknem akarnak menni a percek. Eddig Nightwisht hallgattam, ami elég volt ahhoz, hogy 3 kávé után még jobban felpörögjek. Most aztán győzzetek lelőni! Na de az est fénypontja még hátra van, hiszen párom még nem érkezett meg, bár folyamatosan beszélünk telón (furcsa hogy csak én hívom), cica a hátam mögött, zene meg ordít. Ezzel (utóbbival) adós vagyok a háztömb többi lakójának, hiszen aki a zenét szereti, rossz ember nem lehet (és ez rájuk is fér) :)
Holnap megint meló, nem is akarok belegondolni, inkább azon filózok, hogy meg kéne venni már azt a varrógépet, amit szeretnék, mert soha nem lesz, ha nem szánom rá végre magam. Na mindegy. Visszatérve a dolgokra, 2 napja este rám jött az írhatnék megint és nem más kerekedett ki belőle mint egy vers. Talán belelendülök és újra a régi leszek ebben a tekintetben. Egy a baj, pontosabban azért nem írok verset mostanában, mert annyira leszív a meló, hogy sokszor úgy érzem este magam mint egy zombi, akinek 4 feje van. De tényleg. Alig várom, hogy a súlyát vízszintesbe helyezzem. Múltkor is hazajöttem és valahova menni akartunk. Ehhez ugyebár másik ruha kellett. Odamentem a szekrényemhez, mert kigondoltam előtte, hogy mit veszek fel. Elkezdtem keresni és azon vettem észre magam, hogy kutatok-kutatok, de nincs a kezemben semmi. Megálltam a szekrény előtt és magam elé bámultam percekig. Ott álltam, mint egy darab lótúró és nem tudtam miért mentem oda a szekrényhez. Hangosan megkérdeztem magamtól, most mit keresek itt a szekrénynél?
Azt gondolom, ezt nem kell kommentálnom. Most inkább mivel még ma van és nem holnap el is búcsúzom és elmegyek egyet pihizni amíg a szerelem megérkezik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése