After wellness

Már megint késve sikeredett idekeverednem... azt gondoltam, hogy egy munkakör váltás nem ennyire bonyolult, de tévedtem. 9 év pedagógiai meló után bevallom őszintén megfeküdtem. Mármint nem szó szerint csak valahogy nehéz most. A megfelelés kényszer elég erős bennem egyrészt, másrészt pedig mint már mondtam a követelmények mind minőségi mind egyéb téren olyan léceket állítanak elém, amit nem könnyen tudok átugrani. Az új munka mindig bizonytalanságot szül, mert nem ivódtak még be azok az ismeretek, információk, mozdulatok, amiket ez az ügyfélszolgálati kör igényel. Bár ma megdicsértek és nagyon jól esett a pocakomnak. 4 napja dolgozom élesben és persze még tanuló címkével, hát... tényleg nem eccerű falat... sok fajta ember rengeteg megoldásra váró problémával, 7-8 szoftver alkalmazásával, folyamatok tömkelegével, hogy megjegyezni se bírom. Hangulatok kavalkádja az emberi viselkedésben, időjárás, panasz mértékének függvényében mind más egyéniség, vannak köztük kedvesek és türelmesek, de láttam már dühöset és eldurranósat is. Egy szerencse, hogy tényleg türelmes emberke vagyok és még végszükséglet esetén is igyekszem mosolyogni. Némi pozitívumom még az is, hogy helyzetektől függetlenül elég jól megy a kommunikáció számomra és ma a főnököm ezt kifejezetten meg is célozta nekem hangos dicséret formájában. :)

Ez mellesleg azért is tök jó, mert a főnökök nem igazán szeretik dicsérgetni az alkalmazottakat, inkább csak a negatívumokat szokták felemlegetni. És most, hogy így kezdőként ez jól esett, nem véletlen. Motívál és persze tudom magamban az irányt, hogy az az út, amin megyek vezet valahova.

Visszatérve a mai blogom címére, hogy valójában miért is ezt választottam mint kiemelt cím? Mert szombaton egy szépen sikerült napot zárhattam illetve zárhattunk Csokonyavispntán egy hotelben. Tudom nem sok az az 1 nap, mégis azt gondolom életmentő volt pihenés és kikapcs szempontjából. Szép környezet, nyugodtság, vízcsobogás és ernyedés a jacuzziban némi szaunaforróságban, tvzés és vacsi a szobában, kis séta és másnap végre együtt reggelizhettünk és nem külön. A reggeli kajcsi után check out majd irány Kaszó gyönyörű túraútvonala, amit persze csak részlegesen teljesítettünk, mert össze-vissza bóklásztunk mindenféle irányított cél nélkül. A nap sütött, volt vagy 20 fok, igazi tavasz, madárcsicsergés, vonatnézegetés, fotózás és végre friss levegő. Sosem jártam még itt, de szeretnék majd menni egyet a kisvasúttal is ha esetleg arrafelé járunk még. Egyébként ajánlom mindenkinek, családoknak külön élményt jelenthet ez a hely. (majd én is elmegyek egyszer családostul. Ha lesz. Egyszer:)

Most mutatok egy képet erről, láthatjátok mire nem képes egy jó fényképező masina:)

Ez utóbbi a "ne fotózz már hagyjál békén" effektus... tudjátok mennyire szeretem az ilyen megörökítéseket :(

Bár azt mondják a "tudósok", hogy minden kép jó lesz majd akkor, ha már csak emlékezünk a szépre meg hogy milyenek is voltunk fiatalon. Nahát ez számomra kicsit más jellegű, én különleges állatfajba tartozom, valahogy nem szimpizek a fotóapparátussal. :) Nem szeretem ha engem nézegetnek. :) Ja a hajam kissé kócos, sorry... fújt a szél és bárhogy tereltem csak az arcomba vágott. Erre appellálva holnap megyek is (remélem el is jutok este) fodrászhoz egy kis csinosításra, már vagy fél éve nem jártam ilyen szakembernél nő létemre. Persze ez nekik így nem üzlet, nekem viszont tök sok pénzem megmarad a tárcámban. Ugyanis nálam a megmosom és már indulok is elv él, ami azért van, mert alapban göndör vagyok és nem igénylek semmi fajta bongyorítást és cicomát. De ha valaki hajsimítót szeretne ajándékozni akkor azt mondanám ne tegye, mert nem fogok örülni neki. :)

Erről (vagy csak úgy) eszembe jutott, hogy éveim száma nemsoká gyarapodni fog és sajna nem lesz már érdemes megfordítani a számot. Jövőre meg már pont az ellenkezőjét érném el vele, öregíteni nem lenne frankó az amúgyis tetemes mennyiségű éveim számát. Szóval ezt buktam. Nem igazán vallom a hatalmas ünnepléseket a szülinapomon, de vannak elképzeléseim vagyis vágyaim mit is szeretnék. Ha nem tárgyakban gondolkodom akkor az első és legfontosabb amit szeretnék az a kapcsolatom és a magánéletem boldogságának megőrzése, fenntartása és kiteljesítése egészségben és odaadással némi önfeláldozással. A második a családom és a barátaim egészsége, a köztünk lévő kapcsolat ápolása és jobbítása. Mindezeket persze megelőzi egy 0. szit, úgy hívják Egészség nagy betűvel. Mert hiába a többi ha ez nincs. A pénzről nem beszélek, valószínűleg mert nem játszik ilyen formában szerepet nálam. Ha tárgyakra gondolok mint ajándék, akkor pillanatnyilag egy szép köves órára vágyom, másodsorban egy rég megálmodott normális szabadidőruhára (csak kifogyott a perselypénzem) és egy vastag karkötőre ami szintén vagy köves vagy egyszerű, vastag és fehér, mondjuk gyöngyökből áll. Igazából ez utóbbira csak elképzelésem van és az is csak azért, mert valakin láttam és nagyon megtetszett. Na ennyi. De az is elég lesz, ha nem felejtenek el azok, akik fontosak nekem... azon a napon...