Ezzel talán nem vagyok egyedül. Ti is biztos úgy érzitek sokszor, hogy ez az élet egy örökös futás és nincs szünet vagy megpihenés a napok közt. Érdekes, mert mikor tanítottam, mellette még elmentem korrepetálni esténként, nem is egy tanítványom volt anno. Emellett háztartást vezettem, írtam és nem éreztem azt amit mostanság. Miért van ez így, halvány elképzelésem sincs. Öregszem? :) Gondolkodtam pedig, hogy kéne még bevállalni valami pluszt mert azért bevallom, hiányoznak a nebulók... bár az a nyüzsi meg kiabálás, verekedés halmaz nem igazán hiányzik. Valahogy más ez az életforma. Mikor hazaérek rendrakás, pár szót váltok a "házastársammal" (a ház főnökével) és vagy főzök vagy nem de azt veszem észre, hogy este 7 van. Fél óra net, közben nézem csakis röhögés célból a Való világot, fürcsi, majd olyan álmosság kap el, hogy magam sem értem. Mióta tervezem, hogy elmegyek és veszek magamnak néhány olcsó és hasznos göncöt, egyszerűen még oda sincs kedvem elmenni meló után. Persze szar ügy mellesleg az is, mert csak 6-ig vannak nyitva az olyan üzletek, ahova én megengedem magamnak, hogy shoppingolás miatt betérjek.
Ma meghívást kaptam munka közben a kanizsai költők klubjába, ahol havonta egyszer lehetne látogatást tennem és szeretnék is, remélem azt valahogy sikerül kiviteleznem. Volt kolleganőimmel is már rég ültem le egy forralt borra, az is hiányzik. Szervezés alatt van a keszthelyi író-olvasó találkozóm is, jó lenne összeszedni magam. Szoros a kötél, ami a nyakam körül tekereg, 2 hónapja nem írtam egy betűt sem. "Süss fel nap, fényes nap" című dal most nekem is szól, s bár ezt tanítottam ill. tanítjuk 1. osztályban, most valódi szükségem lenne erre a segítségre. Lakást is szeretnék már nézni nemcsak újságban és neten hanem valódi nagyságában, élőben. De mikor?!
Koncertre is mennék, annyira kellene egy kis szórakozás, de nincs kedvem semmihez sem. Ezt hozza a 33 év? :)
A macskánknak van a legjobb dolga. Ő csak eszik, alszik, ha nem vagyok otthon (és ő ezt ki is használja) rámászik a konyhaszekrényre és tappancsait ott hagyja lenyomatként a tiszteletemre. Na persze le is bukik, mert a nyomok eredeti szépségükben ott villognak mikor hazaérek és ismerősen hangzik a mondatom: Samu, már megint ott jártál, ahol nem kellett volna". Amúgy meg nagyon szeretem ám, mert mikor akár egy pillanatra is leülök nem a gazdájához bújik, hanem az én ölembe kucorodik és addig le nem száll az ölemből, amíg én fel nem kelek. :) Kaját is tőlem kap, talán ezért? Igaz lány cica, de az ő szívéhez is a gyomrán át vezet az út, mint a gazdájának? :) Egy család... értékeli a főztömet és a fini falatokat... Erről jut eszembe, hogy ki kell ötlenem valami fincsi sütit vagy desszertet, mert ünnep lesz a kis családunkban. Még fogalmam sincs egyébként, de a net és az én ötleteim csodákra képesek. Még van pár napom és néhány éjszakám addig...
Na de mikor lesz már tavasz???
Éjszakára pedig egy kis elgondolkodtató zene... ezt majd holnap boncolom inkább...
Szerintem harmadikán már itt lesz a tavasz!!! :)
VálaszTörlés