A húsvét közeledtével már mindenki a sonkára gondol, próbálja beszerezni a tuti és megszokott helyekről ezt az étket. Na ezen mi túl is vagyunk, bár engem mostanság nem a sonka hanem a jó kis dödölle hozott lázba. Szóval 2 hete ábrándoztam arról, hogy szombaton (mivel hétköznap dolgozom és ez csak frissen jó) összehozok egy kis igazi pirított hagymás-szalonkás dödöllét. Úgy csináltam egyébként mintha ez olyan drága és luxus kajának számítana és ezért nem jött létre még maga a projekt, pedig tényleg nincs benne semmi különös és mondhatni abszolút olcsó is. Hát ne tudjátok meg mikor alaposan megpirult és fini ropogós falatkákat élvezhettem a számban és mindez frissen melegen hideg tejföllel hmmmmmm......
Az előbb párolt káposzta próbálkozott egyedül (mert közben fürödtem...is...) elkészülni meg tepsiben lerakott krumpli sült kolbásszal párban a sütőben, szó mi szó döglesztő illatok terjengtek a lakásban, ez az esti főzés szépsége. Holnapra főztem most, ugyanis fél óra kajaidőm van naponta össz, ez nem elég semmire... inkább csak arra, hogy mint a kacsák letoljam magamon a félig megrágott ebédet. De tényleg. A heti motivációm az, hogy jön a húsvét és azután héten csak 4 napot kell menni dolgozni. Na ez az ami hiányzik szintén az előző munkahelyemről: a tavaszi szünet. Rám férne szerintem, és nemcsak mondom, hanem érzem is. Nagy az isten állatkertje, és ez a legmegfelelőbb mondás arra, hogy ez a meló abszolút türelmet és stressztűrő képességet igényel. A mondásért köszönet Nellinek. :) Teljesen igaz.
Az elmúlt héten történt jó is, rossz is, ahogy ma is. Nem éreztem, hogy hétvége volt, többnyire egyedül voltam, nem szeretem...
Ma elmentünk babafotózásra, sok gondolatot előhozott belőlem az élmény, ezt most nem taglalnám... a másik ami talán pozitívan hatott rám az előbbivel szemben, az a lakás, ahol voltunk főleg a konyha és a fürdő. Talán nemsokára megváltozik az én lakóhelyem is, és nem mintha nem szeretnék itt élni, de nem látok realizációt illetve erre lehetőséget, hogy ezen a helyen mondjuk bővüljön a kis család. Bár szerintem ez csak nekem fontos, másnak nem, azt érzem e téren még van mit érni vagy csak az információ síklik félre, mindegy. Most rajta leszek a lakás témán, szeretnék olyan szép konyhát, mint amit láttam, vagy legalább az első jelét tapasztalni (és nemcsak álmodni), hogy nekem is lehet végre normális életem egy családdal. Ez persze elég bonyolult mondat, nem is kívánom megmagyarázni. Maradjunk annyiban, hogy alszom rá egyet, a látottakra és a hatásokra, melyek bennem keltődtek. Folyt. köv máskor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése