Éppen itt az ideje, hogy írjak szerintem... most éppen kenyérsütési pozícióban vagyok, egy gépet próbálok ki, soha eddig még nem sütöttem így kenyeret. Saját kezemmel dagasztva igen, nos kiderül nemsokára melyik is a jobb. Elmúltam 33, sok dolog történt a héten. Többek közt az is, hogy lábam szenvedése még mindig nem múlt el és elég nagy a sejtelmem afelé, hogy műteni kell minél előbb. Főleg, hogy jön a nyár és elég csúnyán fogok nemcsak kinézni, hanem maga az érzés is fájdalmas. Legszívesebben térdtől lefelé levágnám, hogy megszabaduljak tőle, eszméletlen, hogy miket nem hozott elő belőlem a sok injekció anno... na nem sajnáltatom magam, nem is ez a célom, csak bosszant az egész és ha még egyszer meg kellene tennem azt amit egykor, bíz isten inkább lekoccolnék, senki nem tudna rábeszélni soha többet. Bár akkor sem így volt, nem beszéltek rá, én akartam. Csak mindig később lesz okos az ember, főleg ha a teste a későbbiekben mint a bumeráng visszavág a tettekért. Azért remélem, hogy a női testrészeim még épek és nem keletkezett bennük maradandó hiba. Bár nem nagy reményem van ezt illetően sem sajna...
Kaptam egy szép Adidas szabadidő ruhát, nem tudom miért kellett ezt kieszközölni, nem értem. Régóta nézegettem milyet is szeretnék és elképzeltem az anyagát, színét. Nos a két elképzelésem egyike azonnal szembetűnő fizikai valóságban jelent meg előttem az Intersportban, fura... mintha azt akarta volna a sors, hogy beteljesüljön a vágyam, rögtön elém vágott egyet. Nos az ára húzós volt tény ami tény, szóval én magamnak tuti nem vettem volna meg (ismernek sokan e téren), de mégis az enyém lett, mert megkaptam. :) őszintén szólva még most is lelkifurdim van, mert azon a pénzen bármi más hasznosabbat is tudott volna venni kedves párom, a másik meg hogy nem is érdemlem meg.
A Vaterán múltkor mikor nézegettem a cuccokat, azon vettem magam észre, hogy bababútorok közt szemezgettem. Ez is valami tudatalatti izé, biztos öregszem azért. A testem jelzi, hogy "hé, igyekezz ha valamit akarsz" vagy nemtom. Pedig sokszor még mindig úgy érzem, én nem vagyok alkalmas erre a feladatra. Annyi feltétel hiányzik emellett a belső vívódás mellett is még pluszban, hogy tán sose lesz megfelelő alkalom arra, hogy terhes legyek. Na hagyjuk ezt a témát, sorry hogy ide keveredtem.
Gyorsan mennek a napok, együttlétünk homokórája is szépen ketyeg, egészen jól alakulnak a dolgok. Tegnap másik lakást mentünk nézni, egy emelettel feljebb van egy lehetőség. Én nem szoktam ömlengeni, ha valami tetszik, de ez tényleg tetszik. 90 nm elég nagy tér esetleg 2 pici jövevénynek (ezt azért mondom, mert a jövő nincs messze :)), vannak persze hibái a lakásnak, amikkel kellene valamit kezdeni és szinte teljesen fel kellene újítani belülről, de mégis... valami megmozdult bennem ott mélyen, hogy igen, itt tudnék élni és szépen át lehetne alakítani. Csak egy a baj, ez az ára. Túl sokat kérnek ahhoz, hogy még fel is kell újítani. Hát nem tudom. De olyan szépen lehet látni a kertet, amit naponta most is megnézek és rendezgetek, csend van és nincsenek üvöltő emberek, sem vékony panelfalak. Most lenne jó, ha nyernék egy pici összeget a lottón és akkor lenne esély, több mint az a 30% amit ennek a lehetőségnek adtam, hogy itt maradhassak ebben a háztömbben.
Holnap megint kezdődik a pörgés, előre félek a hatalmas forgalomtól az ügyféltérben, nem lesz könnyű melónk... holnap a költészet napja is lesz, az én megemlékezésem a költők tiszteletére egy szép vers, nem tőlem, hanem attól a költőtől, aki szintén ezen a napon született 1905-ben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése