Vasárnap mikor írtam a blogot még nem tudtam mi vár rám aznap délután. Szépen sütött a nap és bár elég jól fújt a szél, mi elmentünk egy kis sétára a Csó-tóra, jobban mondva nem is a tóra hanem a tó köré át a dombokon. Morzsi kutya (merthogy Samut szegénykémet otthon kellett hagyni) jött velünk és élvezte is szemlátomást a jó másfél órás sétát. Találtam szép mezei virágokat, élveztem az illatokat és a szabadságot, a munkahely mentességet és a közös létet. A kutyával. Mert hogy volt pillanat, mikor az én hangomnak is engedelmeskedett és én akkor ezt dicsőségnek éltem meg a magam részéről. Ugyanezt nem mondhatnám el a férfiakról. :)
A séta vége felé azért már éreztem, hogy átfúj rajtam a szél (na nem azért mert vékony lennék sajnos), hanem mert a sík területre érve mintha hőmérséklet változást is hozott volna magával. És ugyebár mondtam, hogy ez csalóka idő és még nem kéne egy szál pólóban flangálni, szokás szerint nem hallgattatott meg a női beszéd és mi lett a vége? Orrfolyás meg mindenféle köhögés és éjszakai teleorral levegővétel.... férfiak megint:)
Na legyen néhány szívmelengető kép az említett sétáról és bár azt ragasztották rám, hogy ittam és azért terültem el a virágos mezőn, én ezt kikérem magamnak! Egyszerűen jó volt és kész.
Hétfőtől megint elindult a kerék, nem tudok kiszállni, hazaviszem úgymond a munkahelyi nyűgjeimet, de még adok időt magamnak, hogy hozzászokjak ehhez a nem mindennapi helyzethez. Ami valójában azt jelenti, hogy reggel 3/4 8-sokszor este fél 6-ig (na ez még ritka is mert inkább tovább) dolgozom, noha 8 órám van elszámolva plusz fél keskeny óra az ebédre, amikor egyébként úgy eszem, olyan gyorsan, hogy nem is esik jól a kaja igazán. Még annyit, hogy az ebéd inkább 13 óra után van és akkor eszem először... az a baj ebben, hogy kicsit meglátszhatna ez a kajával való spórolás rajtam, de csak nem akar, mert esténként meg rám jön az éhség és az édességhiány. Lelkifurdim van emiatt és valszínű megváltoztatom eme szokásomat vagy ingeranciámat, mert szeretnék kicsit lefelé menni menni a súlyomban de tényleg.
Na még egy kis képzuhatag nektek és búcsúzom mára, mert most kicsit megtekintem a Vatera kínálatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése