Azt mondták a szüleim, hogy este 7-kor születtem, úgyhogy már túl vagyok a felsíráson,mert fél 9 elmúlt...
Furcsa dolgok kavarognak bennem. Olyan ismerősök köszöntöttek meg, akiktől nem is vártam. Örültem nagyon. Egyszerre vagy 30 köszöntés várt a facebookon, nem beszélve a levelekről. Még az is felhívott, aki ott volt a születésemkor de az elmúlt években elfelejtette ezt a napot. :( Szép idő volt, élveztem a nap bontakozó sugarait, ahogy pirongatta a hátamat és cirógatta az arcom. Nem vártam ettől a naptól semmit, mert tudtam, a megszokott rituáléktól búcsút kellett vennem akkor, amikor elköltöztem. Azért bevallom, voltak akik és amik hiányoztak ezen a napon. De nem kesergek, mert abból rég kinőttem. A 33 gyertya most kimaradt az életemből :( bár lehet, hogy fel kellene már nőnöm a gyerekességből és nem várni a gyertyák elfújását. De az is lehet, hogy nem voltam jó és ezért nem fújhattam gyertyákat...
Lényeg, hogy eljött megint a gondolkodás ideje és némi nemű szomorúság azért belevegyült e szép tavaszi napba. Ez csak az én hülyeségem, megint (vagy még mindig) sóvárgok... csak múlnak az évek, beleléptem a 34-be és még mindig nincs családom. Újra kezdtem az életem nem a semmiből de valahol ott mélyen, szóval újra lakásteremtés, munka, tartalékhalmozás, bútorok, biztonságépítés... mikor lesz megfelelő alkalom arra, hogy családot alapítsak? Létezik egyáltalán megfelelő alkalom erre, amikor mondjuk minden stimmel? Én már nem hiszem. Az sem jó, ha hirtelen csak úgy meggondolatlanságból vállalunk gyereket, de az ellenkezője sem. Én persze egy 3. eset vagyok... a sors akarta, hogy így legyen és ennyit kelljen küzdenem valamiért, amit mások csak úgy megkapnak. Nem irigykedem most sem, tudom, hogy valamiért ezt az utat kaptam a zsákomban. Talán mert nem vagyok érett, hogy felelősséget vállaljak valakiért. Felnevelni. Gondoskodni róla. Mert nem vagyok mindig türelmes. Vagy mert alkalmatlan vagyok. Ezek a mondatok megnyugtatnak, egy darabig elvagyok velük. Úgy elhessegetik az ez irányú vágyaimat, gondolataimat. De ma valahogy megint előjöttek, ki tudja miért.
Holnap újra melós hét kezdődik, de örülök, hogy nagyjából sikerült elültetni párom kertjében a virágokat, és bár nem tetszett a virágok elhelyezése, én mindent elkövettem azért, hogy esztétikus és ápolt legyen a kert. Szeretek kint lenni, mára én kértem a napfényt, remélem másoknak is jutott belőle. Köszönöm a jókívánságokat és hogy voltak jó páran, akik gondoltak rám szülinapom alkalmából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése