Pénteken Pesten voltunk... kellemes volt az út (kisebb kellemetlenségekkel) és időben odaértünk a rendeltetési helyre. Előtte persze jártam a Líránál is, úgyhogy a jövő héten már elvileg kapható lesze(ek) a boltokban is. Szép idő volt, bár néha úgy éreztem belém csíp a hideg. A Fészek Művészklub Kellér-termében tartották a díjkiosztót 16-tól. Szerintem kevesebb emberre számítottak a székek alapján, aztán rájöttek, hogy kéne még behordani némi ülőalkalmatosságot, mert még az ajtóban is álltak. Góg János és Baranyi Ferenc méltatta és értékelte a pályázatokat. Most először vették be a lírai alkotások megmérettetésén kívül külön kategóriába a prózát is. Így mindkét területen kiosztásra kerültek a díjak plusz egy különdíj is. Nagyon izgultam s bár megint úgy éreztem a többiekre tekintve, hogy túlöltöztem a dolgot, azért megnyugtattak, hogy ez így jó. Inkább túl, mint alul... Szóval először oklevelet osztottak, simákat. Aztán jöttek a bronz, ezüst és arany oklevelek. De az én nevem közben nem hangzott el. Kicsit féltem, meg folyt a kezemről a víz... aztán egyszer csak meghallottam a nevem. Arany oklevél és mindehhez még egy országos III. díj. Soha nem kaptam még ilyet. Borzasztó jó érzés volt, ahogy átadták nekem.
Először fogtam ilyet a kezemben. Sokáig nézegettem... arra gondoltam, én nem is tettem igazán semmi különlegeset ezért. Aztán rájöttem, milyen fontos a visszajelzés, mert ebből táplálkozom. Újabb erőpróbára sarkall minden egyes kritika, ezekből tudja az ember valójában hol is tart. És az, hogy most esetleg ömlengősnek tűnik az egész beszámolóm és ezért mások milyennek vélnek, nem érdekel túlzottan. Nem szálltam el, de igen, kicsit büszke vagyok az elismerésre, a megjelent könyvemre és mind a 9 másik antológiára, amiben olvashatóak a verseim.
És tudjátok nem ezért írok, nem azért, hogy ajnározzanak és az egekbe emeljen bárki is. Azt szeretném, ha olvasnátok és sikerüljön átadni az okot, az érzést, a gondolatot amiért kezembe veszem a tollat, ami bennem van, ami esetleg bennetek is megfogant már, csak ott belül feszeng és szavakkal nem tudjátok leírni. Megmozgatni, felkavarni valamit, elindítani a csónakot a gondolatok vizén, vihart kavarni, megnyugvást kelteni, biztatni, simogatni. csak ennyit akarok.
Mindeközben fogták a kezem... fantasztikus érzés volt. Nem érdekelt, hol vagyok, milyen teremben, hányan vannak s miért jöttek. Örültem. Kíváncsiságom bújkált bennem az új antológia iránt, ugyanis a döntős művekből készítettek egy válogatást novellákkal és versekkel. 40-en vagyunk benne a közel 500 indulóból. Ebből pedig a vers kategóriában csak 3-an kaptunk díjat. Szerintem nagyon jó arány... 500-ból a 3. helyen. :) Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen kicsivel is hozzájárul ahhoz, hogy írni tudjak. Akár egy mozdulattal vagy egy aprócska szóval. Köszönöm!
Íme az új gyönyörű antológia is új kötésben, új tartalommal. Ajánlom olvasásra, igazán szép művek jelentek meg benne. Van még 4 db eladásra szánt kötetem ebből, akit érdekel 1600-ért hozzájuthat.
Holnap vagy még ma (nem tudom, mert kedvenc fotósom ma is dolgozik pedig vasárnap van :( ), szóval teszek fel képeket az átadásról is. Addig türelem, nekem sem könnyű egyedül túlélni ezt a napot...Szinte tavaszi időjárás van, sétálnék, beszélgetnék és elviselném, hogy átöleljen valaki. Olyan jó lenne, ma, most... Bárcsak itt lenne velem! De ha nincs pénz, nincs élet, hiába.
Kívánságra lesznek versek is itt a blogon, de most pakolásban vagyok. Az életem párhuzamos vágányra került egy másik élettel, bár ő még nem módosította állapotát a facebookon, talán mert még ő sem hiszi vagy mert titkolni kellene? nem tudom :) Mindenesetre ma a pakolgatás mellett asszem kicsit elvonulok a világ elől és alkotok egyet. Kettőt? Ki tudja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése