Ma nem nagy kedvem van írni, inkább elvonulok kicsit... reggel bár jó hírt kaptam telefonon, ami eléggé feldobott és ha nincs más, akkor a reménybe kapaszkodom alapon eldugtam zsebre ezt az információt.
A hiány örvényébe kerültem és a nap kora délelőtti óráitól kezdve csak tépelődöm és keresem a helyem ebben a lakásban. Gondolkodom és töprengek dolgokon, de hiába, mert a lefoglalt agysejtek között, alatt, mellett, fölött ott toporog valami éktelen és kimondhatatlan űr... valaki nincs itt.
S talán ezért is teszem ide ezt a kis videót, ajánlom mindenkinek. Én mindkettőre vágyom, ami benne van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése