A mai örömöm ismét okot adott arra, hogy blogoljak. Ugyanis kaptam egy e-mailt, hogy 21-én Pesten lesz egy évente megrendezett határokon túl is meghirdetett költői verseny díjátadója. Persze ezt már tudtam és megnéztem a kapott meghívót is... Na már most erre rá 5 percre kaptam egy másikat is, hogy mindenképpen jelenjek meg, mert a díjazottak között vagyok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tavaly is bekerültem a döntősök névsorába, de csak oklevéllel távoztam, persze rettenetesen örültem neki. Én a kis senki, kezdőként szinte a semmiből nagyon hamar eljutva egy nemzetközileg meghirdetett költői verseny élvonalába, nem tudom kellett-e akkor nekem nagyobb megtiszteltetés. És akkor arról ábrándoztam és mondtam is anyunak, hogy jövőre megcélzom a díjak egyikét. Anyu mosolygott...
Eltelt egy év, én ismét bejutottam, de valami iszonyú szárnyalást érzek a lelkemben, mert ott leszek, mondják a nevem és díjat kapok. Fantasztikus, kimondhatatlan. Boldog vagyok. És talán nemcsak ez a boldogságom alapja. Hanem az, hogy van egy párom, aki mindebben támogat és kimondatlan szavakkal is szeret, aki által kiteljesíthetem magam és költészetem. Enélkül ugyanis nem lennék az, aki vagyok.
Február 22-én Miskolcra hívott az Irodalmi Rádió egy élő, dedikálással egybekötött kötetbemutatóra, ahol az IR képzett versmondói szavalják el a kiválasztott verseimet. Már most izgulok..., Miskolc nem itt van. Mégis, mégis muszáj elmennem, mert hívtak és ez megint nagy megtiszteltetés, nekem pedig kell, hogy bemutassam a nagyközönségnek is az alkotásaimat.
Összegezve: köszönöm az élet minden egyes apró boldogság-morzsáját. Ettől lélegzem, ettől éhezem és ezért élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése