Egyik lábam még Pécsen, a másik már túl a szivárványon. Ott, ahol már nem egyedül vagyok, körülöttem olyan emberek, akiket kedvelek vagy régi ismeretség útján maradtak meg. Nem hittem, hogy az életem teljesen átalakul, hogy még egyszer hazatalálok azok után, amit átéltem. Megfogták a kezem, vezetnek, én pedig abban reménykedem, hogy elég leszek mindahhoz, amit várnak tőlem. Mert ez nem olyan könnyű. Megfelelni nagyon kevés, annál sokkal több kell. Túl kell szárnyalni a megszokást és olyan pluszt adni, hogy a másik is úgy érezze és azt mondja, igen, ő az, aki kiegészít (s bár rengeteg hibája van) mégis elfeledteti a hétköznapok taposómalmát, mikor együtt vagyok vele.
Én nem vagyok egy idea semmilyen szempontból, ezért is csodálkozom adott helyzeteken, melyeket a sors dob elém. De azt gondolom, hogy az egyetlen, ami maradt még a zsebemben és minduntalan onnan mosolyog rám, az a remény és a hit. Ők ketten sosem nélkülözik egymást. Nem is hagytak el hosszú távra, néha-néha persze azért kigúnyoltak, de a napi bukások után mindig bele kell nyúlnom egy morzsájukért a zsebembe. Most is azt teszem és bízom egy szebb, boldogabb és igazibb érzelmeken alapuló jövőben.
Tegnap répafesztiválon voltam és bár szeretem ezt a zöldséget, nem gondoltam volna, hogy ennyi fincsiséget lehet belőle készíteni: levest, kalácsot hmmm.... , sütit, rétest, fagyit. Egyszerűen csak ámultam a látványon és némi kóstolást is beiktattam ugyebár, mert ezt nem lehetett szó nélkül izé íz nélkül hagyni. Közben azért felpörögtem, mert némi magatartásbeli problémákkal találkoztam. Tudom, én sem vagyok tökéletes, de ez már túltett a határaimon. A színpadon éppen énekeltek, a színpad előtti sarokban meg hangosan susmorgott két kikent madame, egyfolytában, lélegzetvétel nélkül szólt a fáma az aktuális pletykákról. Már ott tartottam türelmileg, hogy felállok és szép kedvesen (tanítósan) elmagyarázom nekik, hogyan kellene viselkedni és megtisztelni embertársunkat, ha már kiálltak és szórakoztatni próbálnak minket. Szóval fortyogtam, de láttam, nemcsak én voltam ezzel így.
Holnap elvileg láthattok a Zalai Hírlapban, legalábbis ezt telefonálta az újságíró.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése