Barátnős

Véget értek együtt töltött napjaim a barátnőmmel. Mert ugyanis nálam aludt a héten, várták itt Pécsett a vizsgái. Na már most tudni kell, hogy mivel ritkán találkozunk azért a tanulás mellett kellett némi szórakozás is nekünk. Tegnap pl. hamburgert kívánva sikerült egy 4 évszak pizzát is rendelnünk. Neten intéztük a dolgot és szemérmesen reménykedve vártuk a pizzás fiút, aki meg is érkezett kissé késve. Merthogy mi már rendesen fel voltunk buzdulva a pizza ízére (vagy nem arra), lényeg, hogy eléggé befürödtünk vele, hiszen nem az elképzelésünknek megfelelő kinézetű szépfiú szolgáltatta a várva-várt étket. Így aztán a borravalónk sem kóstált magasra... szóval miután csalódásunknak egymást közt sikerült is hangot adni még melegen ágyba bújva (a pizzával) fogyasztottuk el a kajcsit. Jól lakva és elborulva immár tele pocakkal vártuk a telefonos hívásokat, mindenki a magáét.  :)

Délután már egyedül maradva emésztgettem a szombat ízét. Rám jött az ihlet és estig 3 verset írtam. Végre. Azt hittem többé nem jön belőlem egy szó sem. Hála nem így lett. Elindult a vonat megint. Csak biztos kellett hozzá némi szülés előtti vajúdás. És hogy szó ne érje tollamat, így megosztom veletek az egyiket.

Lehet kommentelni.

A távolból hallom

Gyáván hajlik az ég alja,
ködöt fújó fehér dombokra,
foltos színek zavaros mámora
borzong lelkem szédült fellegén.

Ezernyi perc sír a vállamon,
messzi álmok buborék lángja,
halkan sikít szemre a kéz,
szilánkot szór minden lázadása.

Alkonyra reggel csorog az ágyon,
kint kereket hajt a szél,
rajta az élet óriás vágta,
behunyja szemét, ki repülni fél.

Viharral szállok, éget a hajnal,
magáról hajít e rozsdás vaskerék,
csontjaim törve, lehullok százszor,
tenyerem lassan falja a létezés.

Gyeplőmből az idő szívja kérgemet,
lázas cseppek arcomba vájnak,
de hittel, csak tengernyi hittel
szelídül felém a borongós bánat.

Lábam nyomára ítélet fegyvere,
ravaszát rántja az „isteni” tömeg,
de fejemre ponyvát terít az éj,
angyalok nem dobnak rám követ.

Párnám sarkait szakadtra fojtom,
hágcsómon fény szitálja hangom,
akaratba gyűröm zsebemből reményem,
menni kell… a távolból hallom.