Kissé megint elmaradtam a bloggal. Sorry. Bár biztos megértitek, hogy forralt boros este után nem nagyon volt kedvem még írni. Sőt, ha elmondom, hogy közben volt egy kis Mikulásos-Krampuszos feelingem is. Na legyünk komolyak. Szóval én már készülök a karácsonyra de nagyon. Nem is inkább az ajándékok felkajtatása izgat, jobban inkább az érzelmi ráhangolódás, a várakozás öröme késztet arra, hogy kergessem a lassan múló időt. Kissé szokatlan ünnepeim lesznek most, olyan helyzetbe kerülök, amiben még nem voltam, ettől kicsit tartok is. Habár tudom, hogy mindent megteszek azért, hogy jól süljenek el a dolgok és picikét alaposabb információval rendelkezzenek rólam a delikvensek. Tudjátok, nekem nem az a lényeg, mit kapok vagy egyáltalán kapok-e valamit a fa alá (csak a meleg víz legyen használható a konyhában:)), én olyan vagyok mostanság, mint egy tündér, aki szeretne akkora boldogságot belelopni szerettei szívébe, amekkorát csak tud. Így mondhatni sokkal inkább adok és erre készülök is nagyon. Ha majd látom, hogy a másik örül (ha nem is az ajándéknak csak az együttlétnek), akkor azt mondom majd: igen, szép karácsonyom van.
A héten egyébként előre ledolgozom a karácsonyi beiglit és a sok fini kaját meg sütit, mert hogy történt egy kis sebészeti beavatkozás nálam és csak enyhe rágóizom megdolgoztató kajákat ehetek a héten. Tök jó, mert így rá lehet fogni a Sparban a dokira, hogy most vennem kell joghurtot meg kefírt ilyesmit (nem nagyon szoktam venni csak ritkán), mivel valamit azért magamba kell rakni. Persze a citromos sörtől nem tiltottak el (megjegyzem eddig egyszer sem kínáltak meg vele) sőt forralt bort is lehet fogyasztani. Egyedül egy a baj, hogy annyit nem tudok beszélni, illetve artikulálni. Nő csendbe marad, férfi örül!
Kora délután még a beavatkozás előtt volt egy utam (már megint), mivel cipőket vittem a rászorulóknak. Feltettem vaterára pár holmimat is, de most eszembe jutott még valami ami kimaradt ebből, asszem holnap azt is megküldöm.
...és hol marad a nő öröme?
VálaszTörlés