Hazafelé jövet azon gondolkodtam vajon mit is fogok írni nektek, mert ez egy egészen átlagos nap (lett volna). Egészen pár percig, míg megtörtént, amiről most írni fogok. Sokszor felmerült már a fejemben (több dologgal kapcsolatban is), hogy miért pont én? Ti is vagytok így biztos és most nem betegségre értem. Szóval sétáltam haza és a csípős szél jól belebújtatott a sálamba. Nameg a kötést is próbáltam védeni, nehogy baj legyen. Éppen elmerengve ájuldoztam ismételten az illatok kavalkádjában (forralt bor, citromos tea, egyéb nyam-nyam) s kissé sóvárogva megjegyeztem magmba magamnak, hogy milyen jó is lenne ha... nade mindegy. Ekkor odalépett hozzám egy néni (talán 70 körül) kirúzsozott szájjal, bundában és szépen artikulálva a következőt mondta:
Lenyúlták a pénztárcáját és a bérletét, ha olyan kedves lennék, adjak neki egy buszjegyre valót.
Az agyam meg forgott (egyesek meghökkenésére). Bunda alatt mackónadrág. Rúzs. Ápolt külső. Nagyon szépen beszél. Nem letámadós. Hmmm. Pénzt nem adok neki, mert abból jó nem sül ki, de tudtam, hogy van nálam buszjegy, ugyanis a múltkor gyalogoltam pár kilómétert a hidegben inkább. Mondom erre neki:
Tudok egy buszjegyet adni, ha az megfelel. Azt mondja erre, jó. Én azért félve (ill. kételkedve mert sok mindent láttam már és ismerem a lehetőségeket) pénztárcát nem kivéve a táskámból kikutattam a jegyet és odaadtam. Erre egy köszönöm-mel elment.
Mi is a mostani dilemmám ebben? Egyrészt, hogy félig azt hiszem, átvágott. De ha igen, akkor miért fogadta el a jegyet pénz helyett? Talán egy körrel odébb meg azt eladja? Másrészt, miért visel valaki bundát mikor alatta macinadrág van? És a rúzs is csak megtévesztés? Hát... az emberek elég rafkósak tudnak lenni, ha zsetonról van szó. Harmadszor, megint miért pont én? Csomó ember gyalogolt Pécs legforgalmasabb turisztikai utcáján akkor. De csak hozzám lépett oda. Mint múltkor is az iskolás fiú. Rám van írva valahova, hogy milyen szívem van? Meg lehet ezt érezni egy idegennek? Miért én? Tudják, hogy valamit úgyis adok? (na pénzt azt nem, megtanultam!), de a kajámat, segítséget egyéb területen, most buszjegyet), ja és múltkor talán 1 hete tőlem kérdezték mennyi az idő! Ti ezt értitek? Mert én nem. S ha már itt tartunk el kell mondanom, milyen konklúzióra jutottam ezzel a sztoryval. A jegy nekem 220 Ft-ba került. Nem pénzt adtam a néninek. Ha átvágott (ami nem szép és nagyon elítélem (de értem)), ha nem és tényleg szüksége volt rá (csak nem értem, miért nem volt rémült az arca vagy hasonlók...) én segítettem. Tönkre nem mentem bele, legfeljebb lesz még egy utam inkább gyalog... vagy azt gondolom, hogy megittam az utcán árult bódítóan finom fahéjas-szegfűszeges fincsi forralt bort és kész. Lényeg, hogy valakivel, ha csak kicsit is, de jót tettem így az ünnepek előtt. Boldog karácsonyt neki is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése