Megjött. Itt volt. És el is ment. Legközelebb csak egy év múlva jön. Feltéve, ha az üvegházhatás nem szól bele a dolgok rendjébe, ha az Északi-sark jégpáncélja (ha még van) fel nem olvad idő előtt és megmarad nálunk a négy évszak a továbbiakban is. Ami ugyebár nem garantált. Szóval errefelé járt a Mikulás, aztán el is húzott úgy, ahogy jött. Hagyott itt nékem néhány másolatot magáról, ők majd az ablakban végzik. Ha már itt tartunk, képzeljétek, nem kaptam semmilyen virgácsot! Csodálkoztam is eléggé, mert azt vártam, hogy kivágja a legvastagabb fát és a törzsét lerakja az ajtó elé... Ehhez képest semmit nem kapni, hmmm...eltéveszthette a házszámot. Vagy talán lekenyerezhettem a pizzámmal? Ki tudja. Bár ő is férfiből van. Lehet, hogy a gyomrától már rövid az út felfelé?
A karácsonyi készülődés tiszta időpazarlás. Annak, aki nem szereti. Na de ugye ez nem én vagyok. Olyan az egész, mint egy mókuskerék. Belekerülve a takarítási lázba, nincs kiút. S azt hiszem, utólag végigtekintve az eredményen, nem sajnálok egyetlen percet sem, amit e tevékenységgel töltöttem. És az eredmény az nem is a tisztaság vagy a rend, hanem az arc, amit látok és a mosoly, amit én okoztam. Valakinek. Lehet, hogy furcsa tőlem, hogy ennyire házias vagyok, de engem erre neveltek. Kicsi korom óta érdekel a főzés, sütés, sőt otthon elvárták tőlem a rendet, sokat kaptam ha nem úgy álltak a dolgok, ahogy kellett volna. Lényeg, hogy el tudok vezetni egy háztartást simán (bizonyíték tizenpár év) és azt hiszem, a gyermekem is ilyen példával fog nevelkedni. Mert a példa nagyon fontos. Elgondolkodtam egyébként jópárszor, hogy milyen tulajdonságokat látnék szívesen mondjuk a kislányomban belőlem. Hát nem könnyű erre válaszolni, mert mély önismeretre van hozzá szükség és az egészet úgy kell kinyilatkoztatni, hogy ne legyen, ne tűnjön nagyképűnek a történet. Ezen megfontolások alapján azt mondhatom, hogy szeretném, ha érzelmi szinten legalább olyan mélységgel bírna, mint én. Legyen érzékeny a külvilágra és hallgasson a megérzéseire. Tudja magát beleélni mások helyzetébe akkor is, ha az aktuális életmódja még csak nem is hasonlít a másikéra. Tudjon belebújni a lelkébe és képes legyen érzéseket szivacsként magába szívni a másikból a képzelőereje segítségével. Szeretném viszont látni a jószívűséget és a kedvességet, a hatalmas kitartást és akaratot. A tenni vágyást, a küzdelmet. És a legfőbb, hogy tudjon szeretni. De nagyon. És holnap folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése