Adok-kapok

Megint lemaradtam... na nem a buszról, hanem a blog megírásáról vagy 4 napja. A szándék mindig megvan, csak az idő...

Mint kiderült, jobb vagyok, mint a Kinder Surprise (az a gyerekeknek való tojás, amiben kis meglepetés is van). Ezt úgy én mondtam magamnak kissé szerényen. Na mert ugyebár az a busz, ami 4-kor indul az valójában már 2-kor elment. Mindegy, úgysem értitek. Lényeg, hogy velem voltak az istenek, meg a nagy ormányú elefánt meg minden. Sokkoló hatást sierült varázsolnom a menetrend megtréfálásával. 

Szombaton kis rántott sajt-rizs effekt után húgomhoz voltam hivatott, aki már előre beharangozta a vadpörköltes vacsit, így a gyomrom szűk belsejében már korán beindult a kiválasztás. Keresztfiaim tudják kit kell szeretni alapon már nagyon vártak, hiszen ha a keresztanyu meglátogatja őket, akkor mindig nagy locsit élvezhetnek a kádban (anyukánál jóval engedékenyebb vagyok). Háromszoros névnap-szülinapot egybe tartva egész jó volt a kaja felhozatal. Másnap távozásunkkal felváltottuk a következő csapat érkezését, aztán megint ebéd és végre kis lusti az ágyban. Bár tudni kell, hogy én voltaképp nem aludtam, inkább csak pihentettem a szemem. Este kis színház és némi komoly tárgyalás után a Volán már tuti előre örült, mert tudta, hogy törzsutasa másnap ismét bevételt hoz számára. Na így is történt. Az eső nem kímélt, megint megeredt. Persze ennek oka van mégpedig az, hogy a napsütés valahol máshol maradt. 

A heti tervem egyike, hogy kiselejtezem a ruháimat és valamikor a jegyzeteimet is. Elég volt a szűkös szekrényekből, ideje elcsórni, ami már nem kell. A pécsi Caritas valószínúleg örül és értékeli felajánlásomat a ruhákat illetően. Én meg majd örülök, hogy kicsit segíthettem. Manapság ebből az érzésből úgyis kevés van. Inkább elvennénk a másikét, minthogy adjunk. Irigyek vagyunk és pénzhajhászok, tíz forintért eláruljuk azt, aki valaha a barátunk volt. Ha nekem nincs, másnak se legyen elve nagyon közkedvelt manapság, csak akkor eleve miért is várunk a másiktól egy csöppnyi segítséget vagy megértést, ha mi magunk is megátalkodottak és profitéhesek vagyunk? Az adok-kapok művelet sem úgy értendő, ahogy azt sokan értelmezik. Legalábbis kevesen vannak így. Nem biztos, hogy pont attól kapjuk vissza a jótettet, akinek segítettünk. És ha egyáltalán nem kapjuk vissza? - merül fel a kérdés. Akkor nézzük magunkba. Ha nem vagyunk boldogabbak attól a tudattól, hogy adtunk, akkor valahol bennünk van a hiba...