Korai volt a reggel, mint mindig. Ráadásul zuhogott az eső, ettől függetlenül kénytelen voltam munkába menni, merthogy sok-sok tennivaló várt rám. Nem beszélve arról, hogy randim volt egy hivatali szervnél, akik rám szánva 3 percet ugyanazt mondták el, amit eddig is. Segíteni nem tudnak, találkozásunk lényege a magyarországi bürokrácia abszolút szabályai, amit be kell tartani. Közben elém is nyomtak egy elégedettségi űrlapot, ha már náluk járok, akkor legalább értékeljem a munkájukat. Már a 3. kérdésnél leragadtam, mert a válaszok között nem találtam olyat, ami rám vonatkozna. Szóval megkérdezték, milyen státuszban dolgoztam az utolsó munkahelyemen. A kategóriák így szóltak: 1. felsővezető 2. középvezető 3. betanított munkás 4. asszisztens 5. szakmunkás 6. vállalkozó. S hát ekkor elcsüggedtem, én most melyiket is karikázzam? Gondoltam jó szakmunkás voltam, be is tanítottak anno a főiskolán, osztályt is vezettem, de hát igazából tanítottam. Kis kreativitással csináltam magamnak egy 7. kategóriát és odaírtam, hogy közalkalmazott (tanító, a gyengébbek kedvéért). Mostanában egyébként ez divat hogy kérdőíveket töltetnek ki, ugyanis a minőségbiztosítás követelményeinek eleget kell tenni.
Délután lett volna egy megbeszélésem, az illető 13 órára ígérte, de nem érkezett meg. Egyébként vállalkozóról van szó és azt gondolom, előttem leszerepelt, mert még csak egy telefont sem eresztett el, hogy bocsi de valami közbejött. Ilyen ember úgy gondolom egyáltalán nem korrekt, tuti nem dolgoztatnék vele. S valószínű, hogy általam nem is fog kikerülni a neve mint jó szakember-ajánlás. Felhúztam magam állatira, mert utálom az ilyet, mikor valamit megbeszélünk (ráadásul hetek óta húzódik az ügy) és levegőnek néznek. Várok, más dolgom is lenne és hülyére vesznek. Majd azért holnap előveszem az urat és tájékoztatom a "lehetőségeiről".
Azt érzem, fáradt vagyok pedig rendesen alszom. Felpörögtek az események mindenütt, kissé feszült is vagyok , vagyis inkább nagyon és vágyom egy nyugodt hétvégére. Nem kell, hogy wellness szállodába menjek, csak egy pihentető napról álmodom, mikor nincs munka és végre beszélgethetek. Álmokról, elképzelésekről, nyomasztó gondolatokról és a valóság megrekedt pillanatairól. Kellene egy nap vagy netán kettő, mikor kiszállhatnék a mókuskerékből és azt tehetném, amihez kedvem van. Szabályok és magyarázatok nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése