Kissé ellustultam - gondolhatjátok, de nem így van. Blogozásom elmaradásának hivatalos okai vannak. Jobban mondva az is. Ugyanis az történt, hogy szombaton már korán ébresztett a telefon, mondván el kell indulni, hogy időre sikerüljön is elérni célomat, egy hetedik kerületi retró kocsmát. Itt tartották ugyanis a Tollinga portál művészeti eseményét, az idei díjkiosztót. Picike shoppingolás után (ami volt vagy 3 óra) kissé elkésve, de semmiről sem lemaradva várt a szék és számomra meglepetést okozó emberek sokasága. Azért lepődtem meg igazán, mert egyetlen díjkiosztón voltam jelen eddig, ahol ennyien vagy még többen képviseltették magukat az amatőr művészberkekből. Elkaptam néhány ismerős arcot is és újabb konklúziót vontam le ebből, mégpedig azt, hogy vannak hozzám hasonló törekvésű emberpalánták, akik szeretik több helyen is képviseltetni magukat. Fini meggyes üvcsit ittam, miközben megkaparintottam az oklevelem. A szünetben Király Lajos író-költő-műfordítóval beszélgettem, aki méltatta tevékenységemet és bíztatott a további verseim megírására is. Egyébként kiváló fotósom is volt, aki a sorok közt meghallgathatta bemutatkozó versemet, illetve engedve a meghívásának végre enyhítette az éhségemet egy kis húsgombóc-sült krumpli-barnamártás-áfonyás cuccossal, levezetve mindezt néhány hari sütivel. Utána végül már minden jó volt, jöhetett volna akár földindulás is... A kihangosítást nagyon hiányoltam, alig hallottam a fellépők alkotásait, illetve a zsűri értékelését. A feeling egyébként megvolt (gondolok itt a viseletekre), a farmertől és pulcsitól a csicsás és lezser szabadidős cuccig egészen széles skálát ölelt fel az öltözék egyes embereknél. Kicsit már rutinos pályázónak számítok, tudom a szintet, mi az, amíg el lehet menni öltözködés ügyileg egy-egy ilyen összejövetelen. Bár legtöbbször azért úgy érzem, túl vagyok öltözve, de inkább így, minthogy alulöltözött legyek. Láttam viszont szép fotókat egy kiállításon, bár a mű dolgokban nem hiszek (lásd Photoshop), 2 kép mélyen megérintett.
Tegnap azért alukálhattam a megszokottnál tovább és fagyiztam is. Furcsa, hogy november közepén ilyen csodaszép időjárás van, talán nem lesz böjtje a dolognak. A tegnaphoz képest azért jócskán hidegebbet érzek, valahogy kihűlt a szobám, benne a lelkem. Nincs más kiút ebből, csak a sok munka azt hiszem. Azzal jócskán bele lehet keveredni az idő örvényébe. Tegnap még úgy éreztem, az idő velem van, ezt ma már sajnos nem mondhatom el. Kergetem, hogy múljon, de nem tudom mással, mint önmagam átverésével. Mert valahol mindig hazudni kell magunknak a túléléshez.
Örömöm, hogy osztozhatom a Te örömödön!
VálaszTörlésKépeket is láthatunk majd?