Végre elkészítettem a kötetem tartalmi arculatát. Képek benne vannak, már csak az írásjeleket kell átnéznem és holnap talán küldöm is a kiadónak. Azt hiszem tetszik. Mármint ami benne van, hisz a szerző, vagyis én ,lehetek magammal elfogult. Tele vagyok várakozással... életem egyik álma teljesül. A fotók kifejezetten illenek a verseimhez, hálás köszönetem a készítőjének ezért is és minden egyéb segítségéért. Puszika!
Holnap még egy melós nap 3 elvi tárgyalással és utána végre kezdődik a hétvége. Na de ne rohanjunk, hisz még csak csütörtök van sajna. Gyönyörűen sütött a nap, simogatta a hajam, ahogy sétáltam Uránvárosba. A lábam alatt összeroskadt levelek sárosan bújtak a csizmámhoz, de én csak mentem, róttam a kilómétereket. Nem hiába. A célhoz érve finom kávéval kínáltak és kedves férfitársaságban dokumentálhattam. Visszafelé még taxim is volt, aztán az irodában folytatódott a nap. Nem voltam egészen egyensúlyban, a tegnap este jócskán betett nekem, de hát ez már csak így van. Lelkizni nagyon tudok, a bűneimért pedig meg kell fizetnem. Az éjszaka megnézegettem a csillagokat, hallgattam az emberek mulatozását a fölöttem lévő lakásban és hogy mono helyett sztereó legyen a műsor, ezért az utcán is kornyikáltak. Ha átmehettem volna ringlisbe, akkor bizony reggelre már olajozottabban mentek volna a dolgok, merthogy rengeteget forgolódtam. Hmmm, fincsi móka volt. Ilyen az élet. Egyszer fent, egyszer lent.
Hmmmmmmm........de vajon mikor jön a Mikulás? És ugye nem felejt el engem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése