Kicsit későn ébredtem, bár ahhoz nem elég későn, hogy igazán kialudjam magam. A délelőttöt a neten való barangolással töltöttem, kicsit (vagy inkább nagyon) engedtem a szárnyalásnak és konyhákat nézegettem eladó lakásokban. Persze nyilván ez csak álom, hogy én valaha is olyan helyhez jutok, tudom azt is, hogy lehetőségeim túl szűkek a szárnyaimnak, mégis jó volt ábrándozni. Kedvelt időtöltéseim nagyobb része a konyhában zajlik ugyanis. Szeretem a főzést, a sütést, sőt a mosogatást is. A konyha nekem olyan hely, ahol némi kreativitásom kiélhetem, illetve a másikról (ha van) való gondoskodás érzését itt élhetem át. Nem luxus felszerelésekről van szó, mikor azt a szót mondom, hogy álomkonyha, inkább szép, harmonikus színekből összeállított, praktikus felszereltséggel rendelkező környezetre gondolok, ahol jó lenni. Imádom a tálakat, az összes kiegészítőt, melyek egy főzéshez kellenek, nagyon szeretek szépen, ízlésesen megteríteni és vendégeket várni. Talán ez is eljön egyszer. Bár sajnos megint rossz számokat húztak a hatos lottón, a sors nem akar hozzásegíteni a konyhámhoz...
Fincsi ebédet kaptam, a délután pedig kis hűtőszekrény feltöltéssel és beszélgetéssel telt. Persze azért a dolgok elől ettől függetlenül nem menekülhetek (ami a múlt heti történéseket illeti), nélkülem megoldódni nem tudnak. Még mindig félek, kimodhatatlan előre nem látás gátolja a napjaimat, egyedül csak az idő telik, megoldás azonban nem jön. Lassan december, s én még mindig nem tudom, hogyan is tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése