Húúúúú, de jó lenne végre kicsit tovább aludni... de az az óra állandóan csörög reggel. Gondolom ezzel nem csak én vagyok így. Fel a fejjel (mondom magamnak), hamarosan jön a hétvége. S netalán némi pihenés is lesz a programok közt.
Ez a szerda egész pozitív volt hozzám. Bár megint zuhog, hiába kértem tegnap napsütést.
Fárasztó órák vették el az energiámat, de a legdurvábbat még meg sem említettem. Jöttem haza és egy utcán (nem nevezném meg, lényeg hogy túristák által gyakran látogatott), megszólított egy fiú, aki a biciklin ült.
A beszéde és kinézete alapján már belőttem mit is akar(hat). Na lényeg, hogy megállt előttem és kajára kért pénzt. Előtte persze láttam, hogy néhány méterrel arrébb is próbálkozott már. Szóval én ilyen helyzetben nem szoktam jószívű lenni, mert már van némi tapasztalatom ezügyben. Mondtam, hogy nem adok pénzt, de esetleg egy kiflivel szolgálhatok. Elkezdett kötekedni velem, mire én nem bepörögtem, hanem elmeséltem neki, miért így teszek. A kaja nem kellett neki, csak a pénzre hajtott (amit egyébként is tudtam). A legmegdöbbentőbb az volt, hogy mikor elindultam, elém köpött. Pár centi hiányzott, hogy nem talált el. Hirtelen azt sem tudtam mi van, teljesen ledöbbentem és szóhoz nem jutottam. Ilyen világban élünk. Már a gyerekektől sem lehet jóra számítani. Itthon aztán tovább gondoltam a dolgot és még most sem térek igazán magamhoz. Jesszus. Legközelebb megkéselnek talán? Vagy adjak pénzt minden kéregetőnek? Nagyon sajnálom őket, de ha alaposabban átrágjuk a helyzetet, akkor szinte minden 10. ember ugyanezt tehetné, kéregetne. Mert jócskán élnek nagyon kevés pénzből, sokan vagyunk, akik inkább túlélni próbálunk. Nemde?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése