Gondoltam amíg sül a rétesem, addig írok. Már jön az illata... hmmm.... aki éhes, annak küldök egy kis vaníliás-túrós és egy csipet fahéjas-meggyes illatfelhőt. Holnap este elutazom, viszem kóstolóba és majd megmondják, valójában tényleg olyan finom lett-e mint ahogy én azt elterveztem.
Holnap azért még vár a munka (mert ugye dolgozni is kell), de gondolatban már "otthon" vagyok és várom a megérkezést. A hétvégén mindenki temetőzik, köztük én is. Kissé félek, mert nem olyan könnyű visszamenni bizonyos helyekre, főleg oda, ahol felnőttem. A lelkemben mindig valami furcsa érzés van ezirányban, mégis várom, hogy lássak régi ismerősöket, helyeket a gyermekkorom 17 évéből.
Csendesen telt a nap, talán csendesebben mint eddig. Terveim nem mindegyikét tudtam megvalósítani, de kaptam egy jó hírt is. Olyan valaki látogat el hozzám hamarosan, akit szeretek és nagyon sokat segített nekem. Persze ez oda-vissza alapon is működik, mert úgy fair. És hogy mégis miért van bennem némi feszültség, azt igazából nem tudom megmagyarázni, talán tartok dolgoktól, melyek az elkövetkező napokban várnak rám. Mindig vannak megérzéseim, és bár tegnap írtam a Mikulásnak és megígértem, hogy jó leszek, ez nem tudom hogy is fog sikeredni. A túloldalon kissé szigorú a zsűri, s én hiába igyekszem, nem mindig sikerül megfelelnem az elvárásoknak. Hibázom. S utólag már tudom ezt, mégsem csinálhatom vissza. Ezért abban reménykedem, hogy legalább az akaratot értékeli. Szóval kedves Mikulás, hozhatsz virgácsot is, de ne feledkezz meg arról, amit írtam neked. Tudom, hogy szigorúságod ellenére jó szíved van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése