Rajzfilmmel kezdeni a vasárnapot igazán felemelő. Talán mert valahol még mindannyian gyermekek vagyunk csak valaki bevallja és vállalja is, valaki nem. Én az első csoportba sorolom magam, s főként ha a Hupikék Törpikékről van szó, akkor kénytelen vagyok egyéb dolgaimról is megfeledkezni. Imádom azokat a huncutokat, bevallom nem érdekel ki mit mond rólam emiatt.
Ma egy fontos nap volt az életemben, olyan dolog történt, ami talán véletlen, talán nem. Átszakadt egy gát ott a tudatom alatt, ahhoz tudom hasonlítani, mikor az ejtőernyős sokadszor ugrik és először érinti meg valami csoda érzés, amire mindig is vágyott. Csak eddig valahogy ezt nem érte el. Önmagában olyan felszabadulás tört elő, ami szavakkal meg nem magyarázható. S miért pont ma történt meg? Ki tudja. Ám azt hiszem elszakadt a kötél és ezzel megszabadultam önmagam gátjaitól. Kis lépés az emberiségnek, nekem az élet. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése