...lett volna, ha rendeltetésének megfelelően használom fel. Persze ez nem jött össze. Tuti megbolondult a belső vekkerem, ennek köszönhetően reggel úgy éreztem magam, mint akinek szétbombázták a fejét. Valami készül nálam (szerintem) vagy csak a problémák nem tudnak várni reggelig és nagyon jól érzik magukat a sötétben, betelepülve az agyamba. Fogalmam sincs. A reggeli fél órás séta azért mindig jót tesz, különösen ha majdnem végig mobilon beszélek. Pedig reggel még csak 2 volt nálam! Ámbár mindegyik hívás kedvemre való volt, most már szinte mondhatom, másodállásban ébresztőórának is felcsaptam. (smile)
Napközben azért elméláztam néhány percre és elképzeltem, milyen jó lenne ha... na nem árulom el mi is az a ha, mert ez titok. A második gondolatom ezután az volt, hogy ha már az előző nem teljesülhet, akkor de jó lenne kicsit repülni. Súlytalanul, lebegve a felhők alatt, ringatózva a szél játékával... ja nem bolondultam ám meg, csak a művészlelkem mutatja meg ilyenkor magát. Mostanában nem is írtam verset, unfortunately I haven't any time for it. Na meg valahogy a kialvatlanság is rátesz. Ettől függetlenül nem csüggedek, mert ha minden oké lesz, akkor még az idén de legkésőbb januárban megjelenik a Pillangószárnyak mint első verseskötetem. Aztán jajj nekem, mert mindent megtudtok rólam! Kivétel amit nem.
A mai nappal azért kaptam egy kis lázat is, nehogy könnyen menjen az élet. Holnapra már kutya bajom se lesz, ígérem. Nem hagyom el magam. Feltéve, ha a virtuális törődés akkora lesz, hogy általa elpusztulnak a gonosz "behatolók".
Most akkor én lassan el is teszem magam, mert be kell pótolnom a kihagyott alvásfázisokat, mindenkinek szépséges álmokat és ne felejtsétek, már csak egyet kell aludni (hála)... és péntek lesz! Good night!
Ezt még olvassátok el, Tóth Árpád egy gyönyörű verse csak most, csak nektek:
KITÁROM ABLAKOM...
Kitárom ablakom, mily szépen száll a hold,
Mily boldogan lebeg!
Mint elszabadult léggömb a bolond
Földi vásár felett.
Így, így, - nem szégyellem a könnyet én
És nem irígylem az erőseket,
Kik megvetik a könnyet könnyedén,
És a legáldottabb csodának tartom,
Mikor a szent szava a sziklaparton
Könnyre lágyította a szirteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése