Egészen belevetettem magam a munkába, mikor egyszer csak azt vettem észre, hogy már fél öt van. Aztán róttam a kilométereket, reggel és délután naponta megvan az egészségügyi sétám a város egyik feléből a másikba. Kora reggel már pudingos csigára voltam kiéhezve és nem nyugodtam míg nem találtam és magamévá nem tettem. Aztán délután 5-ig nem is ettem más egyebet... Napközben eszembe jutott, kellene írnom a Mikulásnak, habár még csak készülődik, de jobb nem lekésni az ügyről. Ki tudja, hátha nemcsak a gyerekeket hallgatja meg. (?) Egyébként ma nincs kedvem írni, inkább egy szép verset küldök nektek:
Áprily lajos
Ősz
Most már a barna, dérütötte rónán
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.
Most már a kályhatűz víg ritmusára
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleány.
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése