Régi vágyam teljesülhetett délelőtt: főztem. Ez ugyebár nem mindenki számára ilyen jellegű élmény, én azonban szeretem. Azon is gondolkodtam, talán nemsokára vendégeket is hívhatok és elláthatom őket mindenféle finomsággal, amit én készítenék. Nem szoktam magamat dicsérni, de ha mások ezt megteszik, akkor ennek állatira tudok örülni, szóval végülis konklúzióként elmondhatom, egész jót főztem ma. Telefonos online képzést és oktatást is vállaltam egy kedves családtagomnak franciasaláta projektben.
Végig szárnyaltam a napot, s közben olyan "viharokba" kerültem,amit még magamnak sem tudok megmagyarázni (talán nem is akarom). Mindenesetre furcsa honvágyat is kezdek érezni... Miért különös ez? Képzeljétek el, hogy vagytok valahol, mondjuk csak átmenetileg (ami még nem az igazi otthon), s azt érzitek, hogy de jó is lenne itt maradni. Nem menni el onnan többé, mert odaköt valami ami mindennél erősebb. Pedig tiszta sor: menni kell onnan még akkor is, ha nem szeretnél. Na ez az úgynevezett furcsa honvágy. Mert nem a megszokott jelentésében értelmezem.
Az este sült gesztenyével és kártyapartyval telt, eléggé szadista szabályokkal. Nemcsak a vesztesnek, hanem a nyertesnek is oltania kellett a szomját a játék szerint. Persze én is beleestem ebbe a szituba, amit voltaképpen nem is bánok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése