Aki sokat alszik, keveset él. Nahát ez rám nem mondható el. Bár ma kissé később ébredtem, mint szoktam, köszönhető ez talán a szerda esti komoly mondatoknak, melyek kissé megkésve de nem elkésve érkeztek. Torokfájással ébredni azért sem túl jó, mert munkám telefonhoz kötött és ma kiváltképp érdekes hangok jöttek ki a hangszálaimból. Na de a méz mindent megold, főleg ha simán adagolod kiskanállal a bacilusoknak és nem teába kevered bele.
A délutánról ma inkább nem mesélek, az estém viszont fergetegesen telt. Lehet irigykedni, kíváncsiskodni, hisztizni, sorry csak azért sem pletykázom. Örülök azonban, hogy egyre többen olvastok itt engem, nemsokára majd előveszem a gondolkodásomért felelős agyi területemet, s mindenféle okosságot is megosztok veletek, de sajna most ezt jelenleg nem tudom megvalósítani, nem olyan a helyzet. Azért annyit mondok, nem szabad mindentől félni, még akkor sem, ha eddig még soha nem találkoztunk azzal a konkrét félelmet kiváltó érzéssel vagy történéssel, főleg ha az adott dolog pozitív. Nem mindent kell megmagyarázni, nem mindig kell logikus magyarázatot keresni arra, ami történik. Hinni kell önmagunkban, s abban, hogy létezhetnek még csodák.
Ma valahogy Wass Albert gondolatai járnak a fejemben:
Íme olvassátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése